Végre sorra került ez a darab is a listámról! Ami azért jó, mert Alain Delon-ba már azelőtt félig-meddig szerelmes voltam, hogy egyetlen filmjét is láttam volna, mert a hatvan éves biológiatanárom (aki szintén szerelmes belé), néha órán tanítás helyett róla mutogatott videókat… Amit igazából megértek és nem panaszkodom.
Tehát a film. Az a legnagyobb varázsa, hogy valahogy addig csűri-csavarja a dolgokat, amíg el nem kezdünk szimpatizálni Tommal, minden ellenére, és valahogy szurkolunk azért, hogy sikerüljön neki ez meg az. Nem jó ember, de intelligens és karizmatikus, és ezért sok mindent megbocsátunk neki. Alain Delon játéka (is) csodálatos. A másik varázs meg a zene és az atmoszféra, bebarangoljuk az olasz kisvárosok piacait, tengerpartjait, vendéglőit, Nápolyt, Rómát, vakító napfényben természetesen.