Régen láttam ilyen életigenlő és inspiráló filmet, nekem ez most nagyon jól esett, egy percét sem untam. Jó ötlet volt, hogy alkalmanként bevágtak eredeti hanganyagokat, mert segítettek abban, hogy egy pillanatig se higgyem azt, hogy ez kamu.
A színészek tökéletes választásnak bizonyultak a karaktereik ábrázolására, úgy éreztem, hogy fürdőznek a szerepükben, hirtelen nem is tudnám eldönteni, hogy Jodie Foster vagy Annette Bening élvezte jobban a saját karakterét. Ez nem egy túlbonyolított történet, nem akar több lenni, mint ami, csak arról szól, ami a valóságban történt, nincs benne mindenféle kötelező adalék csak azért, hogy mindenki örüljön.
Nem hallottam még Diana Nyadről korábban, nagyon sajnálom, hogy lemaradtam annak idején az úszásairól, annak viszont nagyon örülök, hogy filmre vitték a történetét, mert azt gondolom nagyon sok embernek segíthet abban, hogy tényleg ne adja fel se az álmait, se a küzdelmet.