Az Inga Lindström (stílusú) filmek közül ez egy jobban sikerült darab. Nem olyan giccses, a történet is elég jól össze van rakva, van egy folyamatosság benne, lassabban zajlottak az események. A színek pedig különösen tetszettek – őszies, barnás –, lehet ez is sokat hozzátett ahhoz, hogy nyugodtabbnak érződött a film, befogadhatóbb volt így.