Kíváncsi voltam erre a filmre – főképp Maggie Smith miatt – egy jó kis vígjátékot vártam, de ez nem az, inkább dráma, némi morbid humorral körítve. Akik „bírják” az angolokat, azok ezt a filmet is kedvelni fogják. Az alap szituáció manapság banálisnak számít, élemedett korú hajléktalan nő teszi próbára a jól nevelt angol családok tűrőképességét Az első harmadán több egymást követő estén elaludtam – beismerem. Aztán végignéztem, és sírtam rajta. Könnyű valakit megítélni úgy, hogy nem ismerjük a történetét. Az angolok próbára teszik a néző türelmét: a tudathasadásos, unszimpatikus, buzi író – szimpla kis alak – lassacskán kideríti az idős hölgy múltját, és akkor elszégyelljük magunkat…milyen felszínesek vagyunk, hogy ilyen könnyedén ítélkezünk mások felett.
Viszont az angolok bánásmódja a hajléktalannal nagyon különbözött a honitól, ha nem is megértőek , de segítőkészek voltak, nem úgy mint nálunk, ahol még jó, ha csak közömbösen és nem megvetően állnak hozzájuk az emberek.