Páran becsmérlik a női főszereplőt, ezért most, hogy újra megnéztem a filmet, kifejezetten figyeltem Kate Bosworth játékát. Amit borzalmas színészi játéknak tituláltak, az szerintem egy katatón lelki állapot. Szerencsére nem tudom, és még az ellenségemnek sem kívánnám, hogy megtudja, milyen az, mikor egy anya elveszíti a kisfiát. A mély gyász itt ráadásul párosul egy iszonyatos lelkiismeret furdalással (szerintem). A lehetőség, ami megcsillan előtte, hogy újra láthatja, magához ölelheti a kisfiát, egy kicsit még jobban az őrület határára sodorja, pedig már magát a veszteséget is nagyon nehéz feldolgoznia. De hogy Cody minden ébredésénél ismételten átéli…. na az a borzalmas…. :(
Nekem tetszik, ahogy a film végére megtalálja a feloldozást, vagy ha úgy jobban tetszik a feldolgozást mindkettejük számára.