A film nem a háborúról szól, hanem arról, hogy micsoda bátorság kell ahhoz, hogy ne legyen háború. És valóban.
Hihetetlenül erős film azokról az emberekről, akik egymásra vannak utalva egy nagy szellemiség, ideológia égisze alatt, de mégis, mikor beüt a krach, egy számít csak: embernek maradni. Hús-vér lénynek. Minden más úgy lesz másodrendű, hogy egyben elsőrendű okai is az „árulásnak”; haza, politika, eszme. Mert a hazájukat védték azzal, hogy nem kockáztattak háborút, a törékeny politikai egyensúlyt, az ideológiát (itt éppen a kommunizmust, de bármi lehet).
Ehhez kell kérem a bátorság. Hihetetlen. Én nagy ellenzője vagyok a diktatúráknak jobb- és baloldalon egyaránt, de a hősöket nem szabad megtagadni, szolgáljanak bármely oldalon is. Nekik pedig kijár a tisztelet; katonák voltak, bajtársak, emberek. Örülök ennek a filmnek még akkor is, ha erősen átszövi az amerikai propaganda.