Egyetlen mondatot ismételgettem magamnak, miután kiperkáltam októberben a két mozijegy árát: „Legalább a látványért megéri!”

Igen, felkészültem rá, hogy utálni fogom.
Igen, felkészültem rá, hogy dögunalom lesz – mint a Last Jedi.
Igen, felkészültem rá, hogy az egész próbál kínosan vicces lenni – mert gyerekbarát meg Disney.

Eljött a világpremier előtti vetítés napja, én pedig még a kezdés előtt egy órával sem igazán vártam a filmet. Aztán így *csettint* eltelt az a két és fél óra. Azt leszámítva, hogy volt párszor WTF fejem és nem teljesen értek egyet bizonyos karakterek döntéseivel vagy épp teljesen spontánnak érzem egy-egy cselekedetüket… élveztem. Megvoltak azok a „hideg-is-kiráz” jelenetek, nekem pedig ez elég.
Sosem voltam az a hardcore fan, aki a legkisebb hibát is felrója. Sosem voltam az, aki mindenbe beleköt. Szóval igen, nekem ez a film tetszett. Nem fogom újranézni – maximum pár év múlva –, de nem érzem kidobott pénznek.