Az igazán nagy erőssége a filmnek: a zenék. Nagyon jók voltak, tényleg! Két dalt is szinte megkönnyeztem, de az utolsó ütött a legnagyobbat. A srácnak pedig nagyon jó hangja van, nagyon tehetséges.
Nekem annyira nem jöttek be sem a karakterek (Patrick jelenetét szerettem a legjobban a buszban), sem a sztori (valahogy többször ilyen kuszának, értelmetlennek éreztem jeleneteket, viselkedéseket) de azért volt benne egy-két olyan megoldás, ami kifejezetten tetszett. Maga a romantikus szál nem volt nyálas, valahogy úgy természetesen alakult, a kapcsolati probléma sem egy drámai húzás volt, valahogy nyugisabb volt, kevésbé drámai, ami tetszett. Nem bánom, hogy megnéztem, nem lesz a kedvencem, de ajánlanám másoknak is már csak a zene miatt is érdemes adni neki egy esélyt! Főleg, ha az ember szereti a zenés vígjátékokat, akkor mindenképpen.