Egy nap leültem a laptopom elé, és nyolc óra múlva álltam csak fel.
Másnap újranéztem az egész sorozatot.
Minden egyes percét imádtam, zseniális a horror, a sci-fi, a dráma, a romantikus tinifilm és az egyéb műfajok keverése, és a történetvezetés, ahogy a kiskamaszok szörnyvadászós szálát, a tinik szerelmi háromszögét és Hopper nagyobb képet adó nyomozását kombinálták az anya érzelmi hátteret nyújtó történetével. A nyolcvanas éveket visszahozó zenék, díszletek, utalások hitelesek voltak, a színészek pedig egytől egyig kiválóak voltak – a gyerekszínészek pedig belopták magukat a szívembe.
Bízom benne, hogy a második évad is hozza majd a színvonalat, és akiknek egy ilyen jól felépített, kerek egész zseniális évad benne van a kisujjukban, azok másodszorra is tudnak ilyet alkotni.