A Magyar vándor hatalmas poénokkal operál, amik sokszor önismétlőek, de sosem unalmasak. A hét vezér mindegyikének meg van a maga személyisége. A történet is kreatív, kifejezetten élvezhető. Sokszor nagyon hajaz a Gyalog galoppra (meg egyszer-kétszer az Aszterix és Obelixre). Bár a pitonok filmjét messze nem éri el, egy kedves kis családi vígjáték, ami néha ellaposodik, azért én az elejét szeretem inkább. A díszletek sokszor idegesítőek, látszik, hogy aprópénzből készült. Én ajánlom egy megnézésre, nem rossz ez!