Még most, órákkal azután, hogy megnéztem a filmet csak gondolkodom és próbálom feldolgozni a látottakat. Döbbenet, hogy ennyi országban büntethető, akár halállal is az, hogyha a normától eltérően szeret az ember. Marcela és Elisa története óta eltelt több, mint 100 (!) év, és még mindig itt tartunk… Azt hiszem az-az utolsó tizenöt másodperc volt a legnagyobb hatással rám.
De maga a film is nagyon tetszett. Meg kellett szoknom, hogy fekete-fehér, utána már egyáltalán nem zavart.
Egy olyan szerelem történetét ismerhettem meg, ami után nehéz megszólalni, nehéz bármi értelmeset mondani. Bárcsak mindenki így szeretne. Bárcsak mindenki így merne szeretni, mint ahogy ők ketten szerették egymást megbélyegzés, kitaszítás, és gyűlölethullámok közt.
Hogy megérte-e?
Nézzétek meg a filmet, és döntsetek ti.