Nosztalgia. Nosztalgiából élünk, mások a mi nosztalgiánkból élnek, dagad a nosztalgiaipar, soha jobban, mint manapság.
A kérdés, hogy mit kezdünk a saját nosztalgiánkkal. Dédelgetjük, nevelgetjük? Kinyírjuk kegyetlenül? Álruhákat pakolunk rá, hogy a végén ne is legyen felismerhető? Egyensúlyozunk rajta, mint egy libikókán? Belefulladunk? A szemünk sarkából nézzük, úgy teszünk, mintha ott se lenne, de azért végig a tudatában vagyunk a jelenlétének?
Könyörtelenül szembenézünk vele, és átfordítjuk valami termékenybe, a destruktív oldalát szigorúan lezárva?

Írunk belőle egy könyvet? Csinálunk belőle egy filmet? Megnézzük a filmet, amit mások csinálnak róla?

Hát, ha az a film jó, miért is ne. És ez a film jó.