…és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
már azt, hogy minden kép és költemény,
azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,
a lepke őt és mindhármunkat én.
Ez az idézet jár most a fejemben. Főleg, hogy a végéről nem lehet biztosan eldönteni, hogy a főhős még mindig álmodik, vagy sem. Rám minden esetre nagy hatással volt ez a film. Furcsa, mivel 10 évvel ezelőtt, amikor még viszonylag friss film volt, a húgommal úgy döntöttünk, hogy megnézzük, de 20 perc után kikapcsoltunk, hogy ez nagyon nem a mi filmünk. Valószínűleg emiatt vettem rá magam olyan nehezen a megnézésére, sőt, ha nincs a kihívás, talán még mindig csak a várólistámon csücsülne. Nagy kár lett volna, mert zseniális film, a témája meg kifejezetten érdekes, és most nagyon hamar be is szippantott a történet, vártam milyen mélyre mennek az álmokban, és hogy vajon kijut-e onnan mindenki. Bár ez utóbbi nem derült ki teljesen, mert bár Cobb forgó toteme meginog, de eldőlni már nem látjuk.