Végtelenül lassú anime, amiben mondhatjuk, hogy nem történik semmi.
Egyfajta meditáció volt végignézni. Furcsa nyugodtságot éreztem eleinte a részeknél. Talán mert hogy az emberiség összes háborúja, konfliktusa lezajlott már. Nem tartottam attól, hogy egy újabbat kell végig néznem.
Ugyanakkor nagyon is magányos sors a két lányé, hisz szinte nincs senki rajtuk kívül. Kettecskén utazgatnak, magukra hagyva. Vándorlásuk, a sokszor számukra ismeretlen dolgok közt, mikről rég elfelejtették mik is, egyre jobban mennek felfele, mégis valami célt ad nekik.
Közben megfogalmazódik bennem, hogy ha egyikük egyedül maradna az mennyire elviselhetetlenül magányos lenne. Egyedüli túlélőként, az egész bolygón.
Szerettem ezt a hangulatot. Kedvencem lett, amihez nagyban hozzá járult az utolsó rész.
Hibái ellenére, a kimondatlan dolgokért.