Csupa újranézés, ez az a szaka az évnek, és csupa olyan, amit nagyon szerettem nézni egyszer vagy már sokszor.
Ezt eddig még csak egyszer, úgy öt éve, amikor moziban volt, de jól emlékeztem, hogy mennyire jó. Mostanra még jobb lett.
Az (ál)arcokkal, amik mintha néha lekerülnének, de akkor meg csak a puszta hús van alattuk, azt meg ki akarja látni. A hangokkal, amik – OMG – mennyire kifejezőek. (Mint Scarlett Johansson hangja a Nőben. Világos, hogy bele lehet zúgni valaki hangjába.) Az illúziókkal, meg a napfény és józanság kegyetlenségével. spoiler Meg ezzel az egész mindenséggel, ahol minden ugyanolyan, ahol mindenki ugyanaz, ahol állatkert-méretű állatkertbe javasolt menni, ahol a szavak és intonációk is mind ugyanazok. Ha meg néha nem, úgyis ugyanolyanok lesznek hamarost.
Nem romantikus.
Cserébe tök igaz(i).