Erről szól most a Snitt
Magyarország a filmekben
Filmzenék
Egy-kép-kocka játék
Hírek
Mindenféle jószágok!
Fordítgatunk?
Anime
Happy Bday! – Szülinapos kedvencek
Melyik az a film?
Filmvilág
Premierre várva
Stephen King
Cannes-i filmfesztivál (Festival de Cannes)
Snittblogolók
Ázsiai szülinaposok
- Könyv a filmben
Filmes képek
Middle Finger Moments from Movies
Filmes kvízek
Filmes Idézetek Játék
Mozipremierek
Streamingpremierek
Random kedvcsináló
Amikor beültünk a moziba erre a filmre 2010-ben, csak annyit tudtam, hogy Leo játszik benne, meg esetleg azt, hogy Scorsese rendezte. Nekem ennyi tökéletesen elég is volt. Emlékszem, hogy végig feszült voltam a film alatt, és azok a jelenetek, amik a legelborultabb részleget ábrázolják nagyon felzaklattak, és felzaklat a mai napig is. Nem tudtam, hogy mit akarnak kihozni a filmből, folyamatosan agyaltam, nem érettem mit akar mondani, hova akar kilyukadni, és amikor jött a végkifejlet, jött az első pofon. Nagyon örülök neki, hogy tényleg úgy láthattam ezt a filmet, hogy akkor még nem tudtam, hogy pofont fogok kapni a végén, ezért én védekezés nélkül kaptam ezt a jobb egyenest az arcomba. És aztán amikor már elkezdtem felocsúdni és végre visszanyerni a tudatomat, jött egy bal egyenes Leo utolsó mondatával. K.O.