Nem hozzáférhető számodra a kért oldal!

Erről szól most a Snitt

500 zóna filmekről »


Mozipremierek

Kitörés előtt (2024) Siket (2025) Bogyó és Babóca 7. – Mesék a pöttyös házból (2025) Szuper bébi (2024) Egérfutam (2025) Veszélyes állatok (2025) Többesélyes szerelem (2025) Stans (2025) Fegyverek (2025) Jane Austen tette tönkre az életemet (2024) Már megint nem férek a bőrödbe (2025) Csupasz pisztoly (2025)

Streamingpremierek

Paddington Peruban (2024) Zsírégetők: Az igazság súlya (2025–2025) Mindig eljön az éj (2025) A túlélők hangja: Koreai tragédiák (2025–) Snoopy bemutatja: Egy nyári musical (2025) Hurry Up Tomorrow – Az éjszaka határán (2025) Mononoke – A film: A harag hamvai (2025) A sár köteléke (2025–) Fiatal milliomosok (2025–) Dalok a börtönből (2024) Láthatatlan hazafiak (2025–) Bon Appétit, Felség (2025–)

Random kedvcsináló

Bomb City (2017)

Elnézve az üzenetet, amit a film közvetít és olvasgatva az itteni értékeléseket azt látom, hogy megmaradt a „jaj, szegény punkok” és „fúj, szemét normiek” élmény. De kérdem én, nem éppen ezzel a konklúzióval ragadunk bele a hibás nézőpontba: mindenáron szimpatikus és ellenszenves oldalt választunk, illetve csak az áldozatot vagy csak az elkövetőt találjuk meg egy-egy személyben? Én éppen azt láttam, hogy a főbűnösnek kikiáltott srác is ugyanúgy áldozat volt, mint ahogy a szerencsétlenül járt srác sem gondolkozott sokáig, ha erőszakot kellett alkalmaznia. Szvsz az ehhez hasonló esetekben (is) az egész társadalom masszívan felelős, nem szükséges bűnbakokat keresni.