Az utóbbi évekből az egyik kedvenc. Lehet persze csalódni is benne, lehet unni, sok mindent lehet, de az, amikor direkt gyűlölni akarják, prekoncepciók alapján ítélik meg, még a csillagok állását és a szereplők hajának görbületét is fröcsögve utálják benne, majd teljesen elrugaszkodott módon egycsillagozzák – amit még az általam leggyűlöltebb filmekre, Tök állatra, Feketék fehérenre és hasonlókra sem adnék –, az egészen nevetséges.