Nem hozzáférhető számodra a kért oldal!

Erről szól most a Snitt

489 zóna filmekről »


Mozipremierek

Pásztorok (2024) Árnyékosztag (2025) Így neveld a sárkányodat (2025) Balhés nyaralás (2024) Égen-földön Natacha (2025) Jó reggelt, búbánat! (2025) Óvakodj a bohóctól (2025) Balerina (2025) j-hope Tour ‘HOPE ON THE STAGE’ in JAPAN (2025) A vándorló Föld (2019) A csúf mostohatestvér (2025) A föníciai séma (2025)

Streamingpremierek

Ellenállhatatlan kísértés: Spanyolország (2025–) A szer (2024) Mindörökké nyár (2024) Vissza az erdőbe (2023) Echo Valley (2025) Az imprózós akció (2025) A föld íze a számban (2023) A kokainjárat: Csempészek a levegőben (2025–2025) A mi korunk (2025) Ragadd meg a pillanatot (2024) Aniela (2025–) Titan: Az OceanGate-katasztrófa (2025)

Random kedvcsináló

Django elszabadul (2012)

Megvallom őszintén, számomra Django karaktere volt a legkevésbé érdekes a filmben, nyilván azért, mert az elejétől fogva tudja az ember, hogy mit várhat tőle és kb ezt is hozza, Christoph Waltz azonban elkápráztatott, ismételten, végig ő vitte a filmet a humorával, legalábbis amíg el nem kezdett osztozni a színen DiCaprio-val és Samuel L. Jackson-al, mert az ő karaktereik (főleg Jackson-é) igazán elborult, szadista megfestést kaptak és velük együtt a feszültség is nő. Tetszett, hogy egy lineáris sztorit kapunk, a negatív karakterek a Kill Bill óta fejlődtek, de már a Becstelen Brigantik-ban is Waltz vitte a pálmát… A Django hátrányára legfeljebb annyit tudok, mint az átlag újabb Tarantino filmek hátrányára felhozni, hogy csöppet hosszúak, de még így sem unalmas sehol, és mesterien idézi a western-ek hangulatát, úgyhogy talán a legjobb filmje ez.