Egy olyan 20 éves film, ami még most is megannyi igazságot hordoz magában. Nagyon régóta meg akartam már nézni, de valahogy sosem éreztem, hogy nekem való film lenne és talán, ha nem ott lennék az életemben, ahol éppen vagyok, tényleg nem tetszett volna ennyire.
Oh, de most mennyire szíven talált. Jókor találtuk meg egymást. A képi világa nagyon nosztalgikus volt számomra, arra emlékeztetett az egész film nézése, mintha a régi kocka-tévénk előtt ülnék éppen, de pont ez a hangulat tette a filmet annyira találóvá, itt nem kezdtem el a végét várni, mint mostanában olyan sok filmnél.

Két ember egymásra talál, együtt akar lenni, és rájönnek, hogy senki nem tökéletes, de talán a hibáinkkal együtt is el lehet fogadni egymást.
Ez ennyi.