Nem vagyok szülő, egyelőre elég távol érzem magam tőle, de a saját neveltetésemet is nézve… Nem értettem, Amy vagy egyáltalán bármelyik szülő, miért gondolja, hogy a gyerek hasznára válik, ha mindent mindig elé tesznek (komolyan, még a saját házifeladatát is)? Ebben tényleg „rossz anyának” éreztem Amy-éket, de egyébként pont arra világított rá kicsit a film, hogy NEM az a jó anya (és apa), aki tisztára tapossa mindenben a gyereknek az utat, hanem aki hagyja küzdeni, magától felfedezni, erősödni a csemetéjét.
Imádtam mindazonáltal a film humorát és az utolsó „fordulatot”, nagyon kellemes kis kikapcsolódást képez okozni rendkívül jó szereposztással!
(Azóta láttam, hogy a második rész idén jön, kíváncsi leszek rá, az előzetese annak is ígéretesnek tűnik!)