Engem is meglepett, de végig fenn tudta tartani az érdeklődésem a film.
Clooney nem a kedvenc színészem, de tetszett, ahogy a kiszolgáltatott helyzetben egyszercsak elkezdte magát nyeregben érezni és át tudta venni az irányítást.
Robertsnél inkább a karakter tetszett nagyon, ahogy irányította a stábot, hogy nem hagyta abba a műsorkészítést, tette a dolgát. Annyi azért simán belefért a filmbe, hogy legalább kétszer rácsodálkoztam a menő körömlakkjára is…
Foster pedig egész jó rendező, egyáltalán nem gond, hogy átállt a kamera másik oldalára.