Erről szól most a Snitt
Avatar (James Cameron)
Filmzenék
Filmvilág
- Könyv a filmben
Criterion Closet Picks
Middle Finger Moments from Movies
Inuyasha
Premierre várva
Egy-kép-kocka játék
Ázsiai szülinaposok
Mindenféle jószágok!
Donghua
Streamingről általában
Minden, ami Netflix!
Filmes Idézetek Játék
Ázsiai Dorama OST/betétdalok
Fordítgatunk?
Anime
Snittblogolók
Star Trek
Mozipremierek
Streamingpremierek
Random kedvcsináló
Páran becsmérlik a női főszereplőt, ezért most, hogy újra megnéztem a filmet, kifejezetten figyeltem Kate Bosworth játékát. Amit borzalmas színészi játéknak tituláltak, az szerintem egy katatón lelki állapot. Szerencsére nem tudom, és még az ellenségemnek sem kívánnám, hogy megtudja, milyen az, mikor egy anya elveszíti a kisfiát. A mély gyász itt ráadásul párosul egy iszonyatos lelkiismeret furdalással (szerintem). A lehetőség, ami megcsillan előtte, hogy újra láthatja, magához ölelheti a kisfiát, egy kicsit még jobban az őrület határára sodorja, pedig már magát a veszteséget is nagyon nehéz feldolgoznia. De hogy Cody minden ébredésénél ismételten átéli…. na az a borzalmas…. :(
Nekem tetszik, ahogy a film végére megtalálja a feloldozást, vagy ha úgy jobban tetszik a feldolgozást mindkettejük számára.