Életem egyik meghatározó filmje. Azt hiszem pont a 13. születésnapomon láttam először, azóta pedig még egy tucatszor legalább. Tipikusan az a film, amit nem lehet megunni.
A három óra nagyon gyorsan eltelik, ha az ember nem tv-ben nézi főleg, ha a belemerülünk a történetbe. Arwen-t mindig is szerettem, viszont mára már kissé idegesítőnek találom, ahogy Frodót is. Az örök kedvenceim mindig is Gandalf, Legolas és Aragorn lesznek, ó és Gimlit se felejtsük ki.
Szerintem aki még nem látta a trilógiát, annak érdemes a Hobbittal kezdenie, hogy értelmet nyerjen néhány dolog.
Péládul mikor Bilbó mesél a gyerekeknek a kalandjairól. Vagy az, hogy hogyan került Bilbóhoz a Gyűrű. Legolas már tudja a Vándor, Aragorn nevét, ahogy Thranduil kérte tőle annak idején, Gimli pedig a már olyan jól ismert Gloin fia. Illetve láthatjuk Balin sírhelyét is.
„Sauront bízzátok csak rám.”- mondta 60 évvel ezelőtt Saruman, tehát az ő árulása sem egyik napról a másikra alakult ki.