Minden idők egyik legjobb (ha nem a legjobb) harcművészeti filmje. Egy-két mellékszereplő bénázásától eltekintve tökéletes kungfu-klasszikus. Nem csupán a sztori és a koreográfia hatalmas, a zene is remekül meg van komponálva. Sőt, úgy vettem észre, azoknak a keleti filmekre jellemző zoomolásoknak is van súlya, amiknek máskor szinte sosincs értelme (szerintem még Tarantino is csak a hangulat és a poén miatt alkalmazza időnként.) Lee pedig olyan átéléssel alakítja a heves vérmérsékletű Chent, hogy pár jelenetnél már-már azt hittem, felrobban az indulattól. Ha szegény srác nem hal meg olyan fiatalon, valószínűnek tartom, hogy pár drámaibb szerepben is óriási teljesítményt nyújtott volna.