Vidék (2021) 76% 21★

Amikor Netflixen láttuk a címkét, hogy könnyfakasztó, elmosolyodtunk, hogy na aztán jól eltaláltuk, mikor pont az ellenkezőjét keressük. De hát a gyönyörű tájnak ki tud ellenállni?! Mi biztosan nem.
Nem vitatom, hogy túl lágy, túl irreális ahogyan itt volt ábrázolva a vadonban való túlélés és a gyász megélése is le volt egyszerűsítve, de ennek ellenére úgy potyogtak a könnyeink, hogy csak.
Lehetett volna erősebb, kidolgozottabb, realistább, de Robin Wright visszafogott játéka szerintem pont találó volt, Bichir pedig elég ha színen van(szimpatizálom ezt az embert a The bridge feldolgozás óta és ez nem hiszem,hogy változni fog).

Bizonyára nem leszek népszerű.
A kietlen vadon cím még viccnek is rossz ezesetben. Azon felül, hogy egy maci áttúrja a házat. Csak pontokba szedem, mert még ízléses kritikára sem szeretnék időt pazarolni.
– tocsog az önimádatban
– totális irrealitás, szinte minden tekintetben. Ótvar amerikai – az is a rosszabbik fajtából.
– tocsog a női „szemben”
– vadonilag is túl lágy, érzékeny
– semmi nyers erő, semmi igazi
– ki vagyok én, hogy megítéljem egy másik ember gyászát? – nem teszem, de számomra ez minden csak nem hiteles
– a főszereplő hölgy – amellett, hogy az egyik kedvenc színésznőm (volt, eddig a filmig) – rendkívül gyatra szereplése elképesztő
– a rendező hölgy rendezése… na itt abba is hagytam.
Ez a… szóval ez a képződmény méltatlan arra, hogy bemutasson egy gyászt, bemutassa a vadont, bemutasson egy embert, bemutasson kapcsolatokat és főleg arra, hogy bemutasson valami olyan jelentős dolgot, mint a magány.
Förtelmes.
A képek 4 pont, a többi értékelhetetlen.

Pont ilyen mozira vagytam. A termeszet,a kornyezet lenyugozo. A film gyonyoruen adja vissza a lelek fajdalmat, a kuzdelmet onmagunkkal, a hatart ahonnan talan nincs visszateres. Szepen abrazoltak a kilatastalansagot, a vagyakozast a szeretet irant (meg ha felunk is tole). Annyira emberien, termeszetesen lett minden talalva. Nincs felesleges manir, tuljatszas. A szineszi jatek messzemenokig hiteles. Minden tokeletesen a helyen volt.
Szetetem film.

Egyszerű és szép film. A gyász elkerülhetetlensége, a továbblépés lehetetlennek tűnő feladata nem mindig hálás témaválasztás, hiszen könnyen giccsbe fordulhat. Szerencsére Robin Wright érzékeny, nagy csendekkel operáló rendezése mindvégig a jó ízlés határain belül mozog. A PTSD-ben szenvedő és a világ elöl elvonuló középkorú nő Wright erőteljes, ugyanakkor visszafogott alakításában a mozi egyik erőssége. Ahogy a fényképezés is, amely a letisztult, gyönyörű tájképekkel kellően megtámogatja, egyben ellenpontozza az Edee-ben tátongó űrt. Tetszett, hogy a film nem mond ítéletet, csak bemutatja egy súlyosan sérült ember gyógyulásának folyamatát. Van abban valami nagyon ősi, nagyon ösztönös, ahogy Edee a természetben (is) keresi a megváltást.

A forgatókönyv a klasszikus értelemben nem túl mozgalmas, de esküszöm, tök jól esett ez a kis befelé fordulás. Egy számomra zavaró dolgot tudok felróni: a film vége felé visszaköszön némi szirupos, hollywoodi dramaturgia, de szerencsére nem túl zavaró módon. spoiler
Csendes, meditatív film, jól esett.

Civilizációból kivonulós film és ezzel szerintem semmi újat nem mondtam. A kivitelezés hasonló, mint az Út a vadonba esetén, bár Edee elvonulásának oka sokkal kevésbé prózai mint Chris McCandless-é. Nem áll mögötte semmi eszme/filozófia, csak az emberekben való csalódottság és saját feldolgozhatatlannak tűnő vesztesége.
A vadonban aztán a sok nehézség és kis híján a saját élete árán tanulom meg sok mindent.
Túlélni a vadonban. Elfogadni a segítséget és értékelni mindazt, amilyen van.
Egyetlen szépséghibája ennek a filmnek az a számomra, hogy kevés a vadonban élést/túlélést bemutató jelenet.
Ezt leszámítva abszolút élvezhető, a táj pedig gyönyörű!