Vakáció Mr. Darcy-val (2013) 72% 178★

Hát én kész vagyok! XD
A vége az én ízlésemnek kissé nyálas volt, de egyébként meglepően jól szórakoztam rajta. Pozitív csalódás volt. Néha már én is összezavarodtam mi igaz és mi nem. :D

Na ez egy kellemes meglepetés volt! :)
Tegnap direkt megnéztem a Büszkeség és balítéletet (2005ös változat) mert bevallom őszintén még eddig sosem láttam. I know, I know shame,shame.
Na szóval ugye direkt megnéztem, mert hát kéne valamit értenem a dologhoz, ha már egyszer megszeretném nézni ezt a filmet.
Úgy még sem állhatok neki, hogy nem láttam legalább 1x valamelyik filmet, na máááár hát tudjam ki is az a Mr. Darcy.

Szóvaaaaaaaal! Megnéztem ezt is és nagyon tetszett!
Szórakoztató volt és humoros. Bírtam Miss Charmingot nagyon :D
Mr. Nobley meeeeeeeeeeeeeeeeeeeg ♥♥♥
Na de amúgy volt értelme és üzenete is a filmnek szerencsére.
Gondolom, akik rajonganak Jane Austen regényeiért, nos ők biztosan álmodoztak egy hasonló világról. Csakhogy nem minden csupa romantika meg úrimuri.
Megmutatja azt is, hogy ha 21.századi ember belecsöppen abba a világba akkor mégsem olyan csodásnak tűnik az a világ.

Ez a szerepjátékosdi. Hát igen eléggé veszélyes mit ne mondjak. Ki tudja, hogy hol a határa a képzeletnek, fantáziának?

Úgy indultam neki a filmnek, hogy bejött ez a Büszkeség és balítélet dolog, majd kaptam ezt.
Vígjátéknak rossz, romantikusnak túl romantikátlan, nagyon untam. A csaj meg egyenesen idegesítő.

Dating sim: the movie :D Ha játszottál akárcsak egy ilyesfajta visual novellel, értékelni fogod. A humora ugyan csapongó, a színészek pedig néha igencsak ripacsokodnak, attól még aranyos kis történet, még ha a valóságban kivitelezhetetlen is lenne (I mean, melyik színész vállalná be, hogy átlagembereknek bohóckodjon egész nap megállás nélkül, pls… van az a pénz, de nem éri meg kifizetni nekik). A csavar a végén mondjuk sejthető, ha figyelsz a jelekre közben, és azt elég reálisan oldották meg, hogy a főszereplő nem hiszi el rögtön a váltást spoiler. A három „randiopcióként” szolgáló pasiból mondjuk egy abszolút eyecandy volt nulla személyiséggel, úgyhogy sejthető volt, hogy a maradék kettő között dől majd el a dolog. Én Nobleynak szurkoltam, mert habár 5x megírtabb volt, mint Martin, volt egy bája, amit a másik nem tudott visszaadni. A színészek is rendben voltak, már amelyikek nem játszották túl elviselhetetlenül a szerepüket, úgyhogy bár inkább romantikus filmnek mondanám, mint vígjátéknak, egy nézést megér.

Miért kellett ezt a remek alapötletet így elszúrni a ripacskodással és „elamerikanizálással”? :( Annyira kár érte…
A könyvet (még) nem olvastam, de ezek után… Vajon az is ilyen? Most őszintén elmorfondíroztam azon, hogy levegyem-e a kívánságlistámról.
Egyébként a történet nagyon kiszámítható, a Pemberleybe érkezéskor azonnal látszik, ki is lesz majdan a nyertes hím :), viszont kár, hogy az addig való eljutásig sokat kell(ett) szenvedni. Ennyire még az eredeti (BBC-s) B&B-ben sem idegesített a nyihogás… Miért kellett bele ez az idegesítő amcsi (kívül-belül) szőke luvnya? Meg az a feka kigyúrt csávó? Nekem ők tökéletesen agyoncsapták ezt a filmet. :/
Jane aranyos lány, és szerintem teljesen normális is, nincs vele semmi baj. :) Bár annak megmondom őszintén, örültem volna, ha a rajongásáról kicsit többet megtudhatunk / láthatunk. Vagy hát… nem is tudom. Szegény csaj minden kacatot összevásárolt, ami – szintén eléggé kattant gyűjtőként :'D – még nekem is túlzás. Én inkább kevesebb, de minőségibb ereklyébe fektetnék a sok efféle vacak helyett, de hát… Legalább volt lifesize Darcyja. spoiler :P
Ami nekem totálisan furcsa volt, hogy Jane ilyen könnyen adta magát. Mármint… meglehetősen határozott ideálja volt, és ehhez képest simán rácuppant valakire, aki hát… nagyon nem olyan. Ilyet tipikusan a végképp elkeseredett nők szoktak csinálni, akik belemennek az első szembejövő „kedveskedős” kapcsolatba, csak hogy legyen pasijuk. És számomra ez nem szimpatikus, meg nem is tudtam elhinni. Nekem picit kilóg itten a lóláb… Ha én lettem volna Jane, biztos, hogy nem így reagálom le a kialakult helyzeteket. Na mindegy.
Egy efféle kosztümös buliba egyébként engem is befizethetne valaki – beérem a legkisebb csomaggal is(!) – szívesen vállalnám. Bár könnyen lehet, hogy a makacs természetemmel én tényleg jegyes nélkül maradnék, aztán jöhetnék haza Harry 'Galahad' Harthoz… :P

Nem is tudom mit vártam ettől a filmtől, de úgy érzem többet kaptam. :D Játszott az érzéseimmel, nem tudtam most kinek szurkoljak Mr. Nobleynak vagy Martinnak. Nem is vártam volna ezt a fordulatot az egészben és megvoltak benne a Büszkeség és Balítélet bizonyos tipikus részei, pl amikor Jane kicsit „fellázadt” és Mr. Nobley (én úgy láttam) nem direkt csinálja mégis olyan Mr. Darcys volt, nagyon tetszett :D

Hát ez nekem nagyon tetszett. :D Könyvet előbb olvastam, de nekem a film valamiért közelebb került a szívemhez, többek között azért, mert nagyon bírtam, hogy ennyire poénosra vették a figurát! :) (Például a színészek pihenőhelye, az nagyon jó volt.)
Charming karaktere itt sokkal szimpatikusabb volt számomra, mint a könyvben, ott sose tudtam mit gondoljak róla, de itt szerettem az őszinteségét. :) És amúgy a filmes Nobley nekem köröket ver rá a könyvesre. Ott nem kedveltem, na de itt. *-*
De akkor vett meg kilóra a film, mikor megláttam Ricky Whittle-t (The 100ból ismerem konkrétan, és ott nagyon szerettem), szerintem sokaknak lehet idegesítő a karaktere, de így, hogy ismertem máshonnan a színészt és ott kedvelem, plusz a színészt is, mint embert, így nagyon jó volt őt itt viszontlátni, egyáltalán nem számítottam rá.

Annyira akartam hogy spoiler legyen a befutó… :D

Őszintén megmondom, én imádtam! Tipikusan az a fajta film amin jókat derül az ember, persze ezt főként csak azok tudják megtapasztalni akik szeretik a Büszkeség és Balítéletet. Sajnálom, hogy ennyire alul van értékelve; ráadásul az az egész lényege, hogy kifigurázzák a mai tipikus filmeket. Szerintem sok embernek elsősorban ezért sem tetszett, érteni kell a viccet és a szarkazmust mert ez a film ezeken alapul.

Melyik egyedülálló lány/nő ne vágyna egy ilyen szerepjátékra? =) Mindvégig ez járt a fejemben. Szinte mindvégig. Aztán a vége felé gyökeresen megváltozott a véleményem. :)
Jennifer Coolidge és Georgia King – ahogy azt vártam – megszínesítették ezt a két órát, mindkettőjüket nagyon kedvelem. Coolidge kisasszonyt el sem tudnám képzelni komoly szerepben, a bájosan butus karakterek az ő védjegyei.
A zene nagyon tetszett, mindig visszarántottak a jól ismert dalok a valóságba, és egyébként is a 90-es évek szülte a legtöbb, a mai napig szívesen dúdolt slágert.

Jó, hát persze rózsaszín és habos, de roppant vicces (a kerti színpadi előadásnál majd' bepisiltem) és nagyon bájos történet. Azért lezárhatták volna korábban, sokkal életszerűbb lett volna… :)