Tóparti kísértetek (2011–2011) 66% 39★

Nem olvastam még a könyvet és szokásomhoz híven igyekeztem is kerülni minden információt a könyvről és a filmről is, szóval adaptációként egyáltalán nem tudok nyilatkozni róla. Viszont önálló filmként nézve, a várt King hangulatot megkaptam, a történetvezetés sokkal kevesebb leüléssel rendelkezett az átlagos King filmekhez képest és így, hogy nem voltak saját elképzeléseim a szereplőkről, azt tudom mondani, mindenki tökéletesen rendben volt részemről. Egyedül Rogettet éreztem néha kicsit karikaturisztikusnak, de túl tudok rajta lépni.
Anika Noni Rose Frankie and Johnnie dala pedig fantasztikus volt.

Olvastam a könyvet, de már nagyon régen, és úgy emlékszem nem tetszett. Azt hiszem ez volt az a könyv, amikor először éreztem azt, hogy King indokolatlanul elnyújtja a sztorijait és több, mint a könyv feléig nem történik semmi. Nos, ez a filmben nem így van. Ebben is volt egy kis bevezető, de alapvetően én egy percig sem untam. Mivel nem tudom, hogy kinek milyennek kellett volna lennie, ezért én azt mondom, hogy Pierce nagyon jó választás volt a főszerepre, mert én elhittem neki. A történet mégha nem is kimondottan pörgős, kellőképp rejtélyes annyira, hogy érdekeljen, hogy mit akar ebből kihozni. Nekem kellemes meglepetés volt, tetszett.

A film legvége elég gagyeszre sikerült, ezt leszámítva nem volt olyan rossz. Mondjuk Brosnan karaktere szerintem nem 60 éves, nem igazán értettem, hogy miért őt választották erre a szerepre…

Jó kis kísértettörténet Stephen King tollából adaptálva. Régen olvastam már a regényt, de így jobb is volt, nem kellett összehasonlítgatnom a filmmel. Érdekes volt, ahogy lassan napvilágra kerültek a dolgok, és a múltbeli, rettenetes bűnök.

A filmadaptáció tévéfilmhez képest elég igényes. Vannak benne szép megoldások, de a könyv olvasása után persze csak az idegesítő változtatások tűnnek fel. A casting is egész jó lenne, de épp a főszereplők, Mike Noonan (Pierce Brosnan) és Mattie Devore (Melissa George) nem tetszenek. Brosnan bármennyire is fiatalos, és jó karban van, attól még nem lesz 40 éves. Mattie esetében szerintem Melissa George túl nőies a szerephez. A kis, hároméves Ky helyére pedig betették az akkor hétéves Caitlin Carmichaelt… szóval alapvetően nem volt szimpatikus a film, és adaptációként sem az (már a főcímben is mutatnak olyan képet, ami lelövi a "poént"), de ha valaki nem olvasta a könyvet, az megnézheti, jónak fogja találni.

Nem olvastam a könyvet így nem tudok annyira szigorúan kritizálni, de nekem ez a film egy erős 7-es. Elsősorban: szuper casting. Pierce Brosnan szerintem nagyon helytállt, engem meglepett, mert még nem láttam eddig csak vígjátékokban. Másrészt szerintem benne van King-féle érzés is, valami amit nem tudunk megnevezni, de minden King-alkotásban ott van. Nem biztos hogy egy minden téren helytálló adaptáció, de nem rossz. A zene jó. Talán a történet nem egy gyors tempóban mesél, hisz 2 részre lett bontva, de szerintem ez nem von le az értékéből. Az első rész inkább az alapok lefektetése és felvetések és az események nagy része a második epizódban történik. Szóval centiről centire halad a történet, lassan lépked. Talán van néhány felesleg benne, hiszen ami könyv esetében kifejtésekkel és részletességgel történő elbeszélés működik, ez a hosszúság film esetében lehet felesleges. Ezenkívül para ez a film. Tele van igazán thrillerre és horrorra jellemző részlettel, amelyen többnyire nem gagyik. Például a látomások a tóparti házról vagy az álmok a szellemekről.. stb. A vége.. hát talán kicsit csalódtam. Majdnem 3 óra után egy kicsit ütősebbre számítottam.
Egyszernézős kategória.

„Annak ellenére, hogy a több szereplő különösebb szimpátiát nem váltott ki belőlem, és a színészgárda egyes tagjait gondolkodás nélkül lecseréltem volna, az események egész szépen végigvezetnek a történeten. Megvolt a filmben a szükséges misztikum, megkapjuk a választ a miértekre, mégis egy kicsit sótlannak éreztem a tálalást. Lehet, hogy a hosszúra nyújtás és két részre bontás ártott meg a történetnek – pedig sok esetben ez nagyon is működőképes! –, lehet, hogy csak az időzítés nem volt megfelelő, de valami hiányzott ahhoz, hogy a film magával tudjon ragadni. Lépésről lépésre bontakozott ki minden, és míg az első részben sok szál nyitott marad, a második rész ezt ellensúlyozva mindent elvarr, mindent a helyére tesz.”

„Összességében maga a film nem volt rossz, a képi világa rendben van, és átjön a „Kinges-érzés” is, a történet lezárt, nem érzem azt, hogy nyitva maradt volna bármi, valami mégsem volt teljesen kerek, egy kis hiányérzet azért maradt az utolsó képkockák után. Bár most a filmadaptáció előbb került sorra, mint a könyv, biztos vagyok benne, hogy a könyvet el fogom olvasni a hiányérzet betöltésében reménykedve.”

Bővebben: http://www.cinegore.net/2020/04/08/bag-of-bones-2011-to…