Timothy Green különös élete (2012) 80% 93★

Ezután a film után nem tudom hogy sírjak vagy örüljek. Fuhhh ugye volt benne spoiler

Sokszor voltam úgy a film nézése közben, hogy nem tudtam eldönteni, nevessek, vagy engedjem ki az érzelmeimet, és sírjak egy jót. Nagyon jól megtalálta az egyensúlyt a dráma és a mese között, felnőttnek és gyereknek egyaránt ajánlott. Mondhatni, hogy egy elcsépelt témát jár körbe, a nagybetűs szeretetet, de könyörgöm, ma pont ez a legnagyobb hiánycikk az életben. Néha kell egy Timothy, hogy rájöjjünk, hogyan jó élni, és hogyan kell szeretni. Valamikor a legváratlanabb dolgok formájában csap bele a felismerés az emberbe; egy könyv, egy film, egy magányos séta az esőben, vándorút, egy apró siker az életben, egy ölelés, egy jó beszélgetés, vagy… Timothy Green :)

Aranyos, de azt hiszem nem erre a film élményre vágytam most. Talán egy jobb napon nagyobbat szólt volna, most csak egy elgondolkodtató, de ugyanakkor megható és aranyos filmet láttam.

Darling Desi őszi ajánlóiban láttam ezt a filmet, tényleg nagyon hangulatos. Az alapsztori alapján annyira nem fogna meg, de kedves, szívszorító, felemelő film – az őszi táj pedig csodaszép (jó néhol már giccses, de most ez nagyon jól esett úgy ahogy volt!).

Kedves film, tetszik a kerettörténet, a helyszín spoiler, meg persze a furi lány, Joni is, és spoiler
A film után könnyes szemmel, totál meghatódottan öleltem magamhoz a kislányunkat. (Ja, a szülőség – vagy a fáradtság? – szuper érzékennyé tette amúgy sem kő szívemet.) Klassz, hogy lehetett nekünk kislányunk (gyerekünk, úgy egyáltalán).
Amúgy ez is egy kicsit a vigyázz-mit/hogyan-kívánsz filmek közé tartozik, vicces volt nagyon, spoiler.
Szóval kellemes kikapcsolódás, kedves szereplők, egy picit azért ennél többre számítottam.

Sokszor kellett emlékeztetnem magam, hogy ez csak egy mese. De maga a téma komolysága nem hagyta, meg aztán a dráma is ott lengett a karakterek körül, szóval nem igazán tudtam hová tenni a látottakat. Mindenki olyan infantilis volt, kivéve a spoiler gyereket… Az első fél óráig egyébként elvoltam, mint a befőtt, de aztán jött a fej ütemes verése az falba. Miért, miért kell egy tíz éves éretlen kiskölköt felruházni felnőtt érzelmekkel? Ezek a kis porontyok akkora szerelmi vágyódással vannak telítve a filmekben, mintha menten meg akarnák dönteni az ellenkező nemet. A természetes kíváncsiság oké, de az, hogy konkrétan s-z-e-r-e-l-m-e-s-e-k? Azt hagyjuk meg anyunak és apunak, jó? spoiler
Nálam ez a film sajnos félrement. Mesének jó lett volna, de ilyen kivitelezés mellett csak egy giccses dráma lett. Kár érte, mert a kissrác kimagaslóan jó volt. Simán lejátszotta a nagyokat.

Nehezen tudom megfogalmazni a filmmel kapcsolatos gondolataimat. Nagyon szép történetet mesélt el, ami a csodás elemeket sem nélkülözte, de pont ezektől lett igazán szerethető. Timothy az első megjelenésétől kezdve imádnivaló volt, a kíméletlen őszintesége mellett még az tetszett benne, hogy mindenhez könnyedén állt hozzá, és mindenről elhitte, hogy lehetséges. A házaspárt is érdekes volt figyelni, ahogy botladozva ugyan, de egyre inkább beleélték magukat az újonnan kialakult szituációba. A film nagy része vidám és vicces jelenetekből állt össze, némelyiken percekig hangosan nevettem, a kicsit szomorúbb részeknél pedig eléggé meghatódtam.
Nagy meglepetésekre nem kell számítani, viszont egy végtelenül kedves és szívhez szóló sztoriról van szó, amivel érdemes megismerkedni, mert garantáltan jókedvre derít.

Nagyon édes film volt, érdemes volt várólistára tenni. Jennifer Garner egyébként is kedvenc, de a többi szereplő számomra ismeretlen volt. Timothy annyira kedves fiú volt, nem lehetett nem szeretni. Azonnal belopta magát mindenki szívébe.
Minden gyermektelen párnak bár így teljesülne a kívánsága, hogy az „ölükbe pottyanna” valahonnan egy gyermek. Remélem a kislánynak is jó helye lesz Green-éknél :)

A főszereplő kisfiú jó választás volt, eszméletlen aranyos.
De a szülők…te jó ég, mennyire idegesítőek!!!!
A film kicsit összecsapott lett, mindenbe csak belekap, de felszínes marad. Nem lett jól felépítve a sztori. A logikájáról meg annyit, hogy: „Ha egy kisfiúnak nőhetnek levelek a lábán, miért ne csinálhatnánk levelekből ceruzát?” WTF?! Na mind1.
(mivel imádom az ősz színeit, a fényképezés bejött…:)

Kedves, inspiráló és persze meseszerű. Már az elején jelzi, hogy egy mese lesz, ezért nem kell keresni a miérteket, csak nézni. Az apa túlbuzgó színészi játéka idegesítő, de ezen kívül egy családi kedves filmecske…