Taxi (Taxi 1.) (1998) 79% 378★

Valamiért az él az emlékezetemben, hogy erről a filmről már sokat írtam, és mindig valami nehezen megfogható gondolatmenetet akartam kihozni belőle azzal kapcsolatban, hogy ez a nagyon francia, nagyon műmájer, könnyedén nagyon idegesítővé váló autós jaszkarizós stílus azért mindig pengeélen táncolt, és óriási mázli, hogy a Taxi első része nem billent át a nevetséges, szekunder szégyent ébresztő kategóriába. Ebben már csak abból a szempontból is egyedülálló, hogy a folytatásai szinte kivétel nélkül az egyre elvontabb, csúnyán szólva kreténebb vígjáték kategóriába terelődtek inkább el, ám az első epizód még igazán mélyen belemarkolt a valódi autóbuzi életérzésbe is.

Ennek folyamodványaként mai szemmel nézve a Taxi nem öregedett látványosan, bár kétségkívül van benne egy nagy adag retró-feeling, ugyanakkor az emlékeinkben élőnél látványosan komolyabb mozinak hat. A komolyság pedig jót tesz neki: hogy Émilien még nem „annyira” eltúlzottan pojáca, hogy Gibert humora még inkább anti-PC és nem kretén, hogy Daniel autóbuzisága még nem teljesen képregényszerű, maga a taxi pedig nem több egy tuningolt Peugeot-nál, amire néha felpattan a sportkormány. El tudom egyébként képzelni, hogy mindennek annyi áll a hátterében, hogy ezt a filmet még nem Krawczyk, hanem Gérard Pirès vezényelte le, akinek a munkája kétségkívül lassabb tempójú, de esztétikusabb, a további részek stilisztikai rokonsága például a Wasabival viszont finoman szólva tagadhatatlan.
A földhözragadtság jó támogatója a jellemzően franciás humornak, de még az akciónak is. Az egymásba rohanó autók, leszakadó visszapillantók, ajtók, kipördülések itt még bírnak valamiféle jelentőséggel, és hát a finálé megközelítőleg lehetetlenséggel határos kimenetele is olyan ügyesen kerül felvezetésre, hogy az ember még két és fél évtized elteltével is tud benne gyönyörködni, izgulni rajta. A zenei betétek alkalmazása árnyalatnyival tér csak el a későbbi részektől, de érezhetően visszafogottabb, átgondoltabb, sokszínűbb – még ezen a téren is kiviláglik, hogy az első Taxi kevesebb, de okosabban kiválogatott és szebben kivitelezett ingert önt a nézőre, mint utózmányai.
A Taxi egyik régi nagy ajánlata szerintem Samy Naceri, aki egész karakterében a lehető legjobb választás volt egy kilencvenes évek életérzésben tocsogó benzinfüggő karakter megformálására. Érdekes, gyűröttségében szimpatikus jelenség, remek ellenpontja a „jófiús bénaságot” szintén csípőből hozó, mégis sármos Diefenthalnak. Ugyan szigorúan karrierkép szempontjából Cotillardnak föléjük kellene nőnie a játék terén, itt bizony megmarad nagyon mezei biodíszletnek.

Ennyi idő elteltével is tisztességes vígjáték. Van annyira kerek és a történetből kifelé mutató lezárása, hogy ne legyen törvényszerű a franchise-mivolta, és érzésem szerint sokkal szebb emlékeket őriznénk róla máig is,ha nem jött volna utána megannyi folytatás és remake.

Jópofa akcióvígjáték, hatalmas karakterekkel és jó poénokkal.

Annyira fura, hogy imádom a Taxi sorozatot, de az első részt láttam a legkevesebbszer. Teljesen elfelejtettem, hogy itt lettek barátok Daniel és Emilien. Nagyon vicces az ő párosuk. Érdekes, hogy Gibert itt meg nem kapott olyan nagy hangsúlyt. Pedig nekem ő az egyik kedvencem. Annyira béna és vicces. De azért az „ÁLTALÁNOS RIADÓ” már itt is megjelent. Ezerszer újranézős. Mostmár nekem is.

Az utolsó részt nem láttam még, így gondoltam felelevenítem az előzőeket is, mielőtt nekifutok.
Erre a részre tényleg nem emlékszem :D, mármint semmi nem maradt meg belőle, szóval majdnem olyan volt, mintha először néztem volna.
Daniel még mindig nagyon szimpatikus, Émilien meg…nos ő Émilien :D.
Viszont újra és újra meglepődök azon, hogy mennyi autót törtek össze, csak hogy egy-egy részt leforgassanak…

Nosztalgia hangulat ezerrel :) Még mindig imádom ezt a filmet, hiába telt már el ennyi év. Daniel és Emilien annyira jó párost alkotnak:)
Elfogadnám ezt a járgányt, bár nem hiszem hogy merném vezetni:D

Érdekes módon a négy filmből ezt szeretem a legkevésbé. A karakterek itt még alakulófélben vannak, a sztori se egy nagy szám, a második részre viszont minden az igazi lesz.

Nagy kedvenc. Imádtam a szereplőket. Sírva nevetős film.

Zseniális. Kiváló humorú pörgős történet, amiben nem csak a két főszereplő, de az összes szereplő brillírozik. Számtalanszor meg tudnám nézni.

Mindig szerettem ezeket a filmeket, mégha öreg is még mindig nagyon szeretem.

Talán a kedvencem a szériából, bár ezt láttam a legkevesebbszer, sőt, talán a folytatásokat hamarabb is. Azért szeretem ezt a filmszériát, mert a szereplők játéka annyira ottvan, a zene pedig annyira passzol, hogy valami fergeteges a végeredmény. És annak ellenére, hogy az összes film kb. ugyanarra megy ki, mindig tudnak valami egyedit belecsempészni, mindig vannak új poénok és új akciódús jelenetek. Szerintem vígjátékok között az első és hát francia filmek között is nekem benne van a top 5-ben :)