A csendőr és a csendőrlányok (Lütyő őrmester 6.) (1982) 78% 82★

Lütyőék kapnak 4 gyakornok csendőrlányt, akiket el is rabolnak szép sorjában egy számítógépes kód miatt. Hőseinknek újra a száguldó apáca segít, ezúttal kicsit túlerőltetetten leamortizálva a szokásos kacsáját.

A valaha készült utolsó Csendőr-filmen egyáltalán nem látszik, hogy ő volt az utolsó Csendőr-film. Értem ez alatt azt, hogy bár a rendező is egészségügyi gondokkal küszködött a forgatás alatt, és maga de Funes is nemsokára elhunyt, mindezek a körülmények nem nyomták rá a bélyegüket a végeredményre. A színészek nem tűnnek fáradtnak vagy elgyötörtnek, a történet természetesen a maga módján őrült, de a földönkívüliekkel való találkozás után igazán történhetett volna bármi kedvenc rendfenntartóinkkal – érdemes egyébként elolvasni a témába vágó Wikipédia szócikkeket, szárnyalt az alkotók fantáziája, és igazán sajnálatos, hogy az időutazós kalandjuk már nem került megvalósításra.

Egyébként az az érzésem, talán a több síkon érzékelhető James Bond-kapcsolódás miatt, hogy maga a történet végül is felfogható egyfajta kockázatkerülésnek is. Térben, időben, fantasztikumban nincs itt semmi rendkívüliség, néhány autós-motoros kaszkadőr-jeleneten kívül minden kicsit megúszós, de mint írtam, ez nem igazán érzékelhető. A humor is a szokott forrásokból jön, de Funes fokozottan önmaga, a lányok ritkán lépnek ki a biodíszleti státuszból, a csendőrök sorában történt személyi változások alig tűnnek fel – őszintén meg sem tudnám mondani, ez a banda alkotta-e a földönkívüliekkel randevúzó osztag stábját, vagy már ahhoz a részhez képest is változott az állomány. Angyalka nővér autós ámokfutása, mint a finálé előtti utolsó röhögőgörcs fix forrása remek jelképes lezárása a szériának.

A Csendőr sorozat utolsó darabja méltó többedik folytatás volt. Remekül megtapasztalhatja belőle az utókor, hogy a korszak számos filmjéhez hasonlóan a nem polkorrektnek vélt humor mögött sok esetben nincs valódi bántó szándék, sőt, az ezzel operáló filmek egyenesen afféle kultúrtörténeti adalékaivá váltak egy adott időszaknak. Családbarát, jólelkű és végtelenül jó érzéseket keltő, butácska, szerethető filmalkotások voltak ezek, nagy kár értük.

Egy időben minden vasárnap délutánra jutott egy Lütyős film, és gyerekként alig vártam.
Elmúlt.

Igazi nyári, bohókás vígjáték. Sokat ne várjon az ember, de kikapcsolódásnak szerintem ideális.

Ez már tényleg csak erőlködés volt. Kár az ilyen filmeket addig folytatni, amíg elrontják még az első rész élményét is.