Szerelmesfilm (1970) 42

Lovefilm
123' · magyar · dráma

Jancsi Franciaországba utazik, hogy találkozzon élete nagy szerelmével, Katával, aki már 10 éve külföldön él. Hosszú utazása alatt emlékeiben felidézi kapcsolatuk történetét, és megrohanják újraéledő érzései. Elképzeli a mostani Katát, akit már tíz éve nem látott, a rég várt találkozást. Ám a… [tovább]

Képek 3

Szereposztás

Bálint AndrásJancsi
Halász JuditKata
Békés RitaKlári
Mándy IvánOrvos
Kelemen EditKata gyerekként
Szamosfalvy AndrásJancsi gyerekként
Berényi ÉvaAnya
Kunszenti ErikaJutka
Huszti PéterKarcsi
Szerelmesfilm (1970)
Forgatókönyvíró
Zeneszerző

További stábtagok

Gyártó
Mafilm

Kedvencelte 5

Várólistára tette 42


Kiemelt értékelések

Emerson 

Mielőtt belekezdek az értékelésbe jöjjön egy kis adalék miért ültem neki egy olyan filmnek, ami „ez nem neked való, mert nem fogod érteni” spoiler Ennyit bevezetésképp.
A gyerekkorról szóló rész kifejezetten tetszett (annak ellenére, hogy Katát felpofoztam volna egy párszor), a felnőtt rész is jó volt (de Katát továbbra is fel akartam pofozni). Az idősíkok váltakozása jót tett a filmnek – hagyományosan elmesélve szerintem untam volna. A fel-fel villanó emlékek néha az én emlékeimet is bevillantották (gondolok itt a gyerekkori kézen fogva sétálásra, hogy az mekkora bűn volt :-)) Kiváló volt a színészi játék és ledöbbentett, hogy a két gyerekszínész első és utolsó filmes volt… Halász Judittól tartottam egy kicsit, mert gyerekkorom mesélője volt, szóval el nem tudtam képzelni, hogy fiatal és szerelmes és úristen. És annyira durva, de még ma is ugyanígy néz ki és a hangja is ugyanaz és jaj. Néha alig mertem odanézni, pedig nem is csináltak semmi disznóságot és már nem is vagyok öt éves, hogy ilyeneket ne láthassak… Bálint András meg marha jóképű pasi még ma is. Szóval kezdem kapizsgálni, miért is ez anyukám kedvenc filmje. spoiler

Londonna 

Nem tudom csillagozni. Egyszerűen nem megy. Mint film, nagyon is értékelendő. Remek. Nagyon össze van rakva és nagyon az életről szól. Viszont – bizonyos tekintetben – tőlem távol áll az élet ilyesfajta nézete, szóval nem tudom beleélni magam éppen úgy, ahogyan kellene. Csak „részben szól rólam”, nem teljesen. Elfogadom, hogy van ilyen, én viszont nem tudok így működni.
Kata érdekes karakter. Gyerekként kb. utáltam. Tiniként (?) már látni véltem a javuló tendenciát, mégis maradt némi szemöldökrángatás attól, ahogy viselkedett. Aztán… történt valami. Ez a lány felnőtt. Na, onnantól kezdve viszont nem tudtam nem szeretni. Nagyon kedves volt, aranyos, okos dolgokat mondott és vetett szemre. Megvolt az ív, és ennek nagyon örültem.
Jancsi. Vele fordítva voltam. Gyerekként nagyon szerettem, aztán ahogy felnőtt, úgy vált egyre inkább antipatikussá. Nem is tudom. Számomra túl álszent volt ahogyan viselkedett Katával. Ha valakinek kussban kellett volna maradnia, az ő. Vagyis nem kussban, de ez a sunnyogás… Ez nagyon bökte a csőröm. Tudom tolerálni / megérteni a hűtlenséget, vannak olyan körülmények és állapotok, de itt számomra nem volt. Vagyis, lett volna – egy darabig, csak aztán túlléptük azt a bizonyos időkorlátot, ami után nálam automatikusan átfordult az egész férfi olyanná, akire nem tudtam férfiként tekinteni.
A vége. Nem akarok spoilerezni, de ez sem igazán tetszett. Katát értettem, de Jancsi… Rajta megint csak hőbörögtem. Amúgy nagyon klasszul ábrázolja a film, hogy az ellentétek mennyire tudják vonzani egymást. spoiler És, hogy ennek hányan, de hányan áldozatul esnek, mert nem elég… tudatosak. (Ez így most lehet, hogy tök hülyén hangzik szerelmi témakörben, de fenntartom. Igenis lehet az ember itt is tudatos és kellően józan.)
Mindent összevetve ez tényleg egy jó film és én nagyon megszerettem Katát. Bárcsak mindenki ki tudna így kupálódni felnőtt korára… Komolyan, tisztára jó érzéssel töltött el. Halász Judit tüneményes, csodálatosat alakít itt.
Amit még mindenképpen szeretnék szóvá tenni: a film hangulata. Esküszöm, kis híján sírva fakadtam. Hát gyönyörű… Mintha hirtelen visszacsöppentem volna a gyerekkoromba. Megint elfogott a gyomorgörcs, hogy mennyivel jobb is volt régen… Mennyivel jobban tudtak örülni az emberek az egyszerű dolgoknak, megélték a mindennapokat… Olyan… hús-vér élet. Na és a tél… A hó… Hát mikor volt itt utoljára ekkora hó?!?!… Már az idejét sem tudom. És úristen, a szánkózás… Mikor még én is tudtam szánkózni, mert volt óriási hó, amin lecsúszhattam… És ezért nem kellett „síparadicsomba” luxuskodni, elég volt lemenni az udvarra a lépcsőház elé… Istenem…

muznik 

Nem egy tipikusan olyan film, amihez szokva vagyok…
Igen, túl sok amerikai filmet néztem. Pedig ez is szép és van mondanivalója, de még mennyi.
Egy olyan kor érzései, küzdelmei, vágyai vannak benne, amit remélem nem kell átélnie majd senkinek – bár a történelem erre rengeteg ellenpéldát tud.
A főszereplők bármely nagy volumenű filmben megállták volna a helyüket!


Népszerű idézetek

Londonna 

– A jelen. A jelenlevés! Az, hogy jelen vagy. Vagy, hogy jelen legyél! Nem… Nem kell, hogy segíts nekem, hogy mozogj, hogy beszélj… Csak hogy érezzem, hogy itt vagy. Hogy érezzem a bőrödet, a nézésedet… A jelenléted … De egyszerűen a jelenléted! Jajj… Jaj istenem, próbálkoztam mást találni, úgy próbálkoztam!… […] Lehet, hogy szerelmes leszek beléd?…

Londonna 

– A boldogságunknak csak az egyik fele a szerelem. A másik az, amit csinálunk. Ha hinni tudnánk valami… közös dologban egymáson kívül is, ha éreznénk az összetartozást a céljainkban is, akkor velem maradnál biztosan. Jajj, ha hinni tudnánk valamiben! …

Londonna 

– Az utóbbi időben megint sokat álmodom Katával. Bolondos álmok ezek: keressük egymást bennük, keresem Katát. S ha megtaláltam, reggel mindig boldog vagyok, hogy Katával álmodtam és megtaláltam. Ha róla álmodom, reggel vagy napközben többször is rá gondolok.

Londonna 

– Én egyedül vagyok. Tíz éve teljesen egyedül. Tudod mi az, amikor az ember azt szeretné, hogy legalább egy másik ember bőrét érezze? Hogy hozzáérhessen egy testhez. Meleg, emberi bőr: bele lehet simulni, mert hozzáérez, vagy hozzád ér.

Londonna 

– Én egyedül vagyok. Tíz éve teljesen egyedül. […] Két szeretőm volt, kettő. Mert nem bírtam egyedül. Mert felnőtt ember vagyok. Mert szerettem őket és szeretem őket most is, mert rendes emberek. De rád többet gondoltam, mint a kettőre együtt. Vagy mint mindenkire együtt! És ezt te nem hiszed el… Miért követelőzöl? Kérlek! Én se követelem tőled megtudni a nőket, kérlek! Nekem nem esik jól tudni, én nem akarom tudni! Miért vagy bizalmatlan? Miért kell mindent elmondani szó szerint, ami nem a lényeg?! […] Ne követelőzz!

Londonna 

– Tényleg más hangja van ma a szélnek.
– Neked van más hangod. Sokkal szebb hangod van, mint eddig. Szebb hangod van, mint eddig bárkinek.

Londonna 

– Csodálatos vagy.
– Te vagy csodálatos.
– Na, akkor mind a ketten csodálatosak vagyunk!…

Londonna 

– Kérlek, vigyázz rám! Ne… Nem! Ne vigyázz! Csak magadra vigyázz! Hadd vigyázzak rád én! Hadd vigyázzak rád én!

Londonna 

– Ha most gyerekem lenne tőled, megtartanám.

Londonna 

– Nézd, milyen mély ránc van a szemem alatt!… Öregszem…


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján