Sorry for Your Loss (2018–2019) 84% 18★

Imádom Elizabeth Olsent és már több mint egy éve várok a feliratra, de meguntam. Most végre megnéztem angolul. És el kell mondanom, kevésbé depressziós sorozat mint hittem. Nyilván a gyász áll a középpontban, de eléggé sok a visszaemlékezős rész, ami azt hiszem, kicsit dob a hangulaton.

Kezdettől fogva úgy éreztem, hogy Leigh eléggé egy akaratos drama queen. És most nem a gyászról beszélek, egyértelmű, hogy olyankor kifordul magából az ember, ezzel nincs is semmi baj. De a boldog múltban is eléggé kis hisztis volt… Nagyon erőszakos. Ott van például Matt spoiler ami kapcsán tényleg nem tudom eldönteni, hogy most mi van, Volt egy pillanat, amikor azt hittem tényleg mind a ketten akarták, hogy spoiler, de most az első évad végén mégis úgy tűnt, hogy csak Leigh akarta az egészet….

Annak nagyon örülök, hogy a 9. rész egy kicsit lazább, vidámabb, lazítósabb lett, de aztán a végére megint bele ugrottunk a sötét verembe és ez már most nem kellett volna szerintem. Vagy nem tudom…

Egy szó mint száz, várom a második évadot és ha valami csoda folytán lesz hozzá magyar felirat akkor tuti újranézem.

Érdekes volt ez a sorozat, a leírás alapján sokkal sötétebbre számítottam, de a téma ellenére is azt kell mondjam, hogy nem volt annyira depressziós/nyomasztó az egész sorozat mint hittem, hogy majd lesz. Nyilván minden ember máshogy viseli a gyászt, ami nagyban függ a körülményektől is, de Leigh szerintem kicsit túlzásba esett néha. A visszaemlékezések alapján azt gondolom, hogy ez annyira nem volt meglepő, mert úgy tűnt, hogy korábban is mindent eléggé vehemensen, dramatikusan kezelt. Nem mondanám, hogy kifejezetten megkedveltem a karakterét, sőt… de nem volt átlagos és érdekes volt figyelni ahogy próbál megküzdeni a történtekkel. Közben meg megismerjük a családját, akik szintén mind-mind elég fura karakterek, szinte mindenkinek van valami problémája és ők is ugyanúgy próbálnak megküzdeni a gyásszal, habár nekik Leigh férje nyilván mást jelentett, de az egyértelmű volt, hogy mindenki nagyon szerette őt. Illetve szomorú, de ez a sorozat azért rádöbbenti az embert arra, hogy igazából azt sem ismerhetjük meg eléggé, akivel együtt élünk és összekötjük vele az életünket; fura dolog az „ember” működése.
Tetszik, hogy egyébként egy mondhatni „hétköznapi” téma van a középpontban, de mégis érdekes, mert nem sokszor van szó ilyenfajta fájdalomról/gyász megélésről a médiában. Tetszett az is, hogy ezt ilyen „emberi” környezetbe tették, könnyen megfoghatóvá tette a sztorit ez az egész így. Voltak dolgok amik nem tetszettek a sorozatban, de ezeket most inkább nem emelném ki, mert alapvetően azt gondolom, hogy legalább egyszer érdemes megnézni. A két évadot gyorsan le lehet darálni, mert rövidek a részek és leköti az embert.

Egyetlen filmet vagy sorozatot sem láttam,ami ennyire jól,részletesen és alaposan járná körbe a gyász témáját és annak majdnem minden fázisát.Igazi karakterdráma alakul ki a szemünk előtt és nagyon érdekes volt Leigh szemén át látni dolgokat,vele együtt megtapasztalni hullámvölgyeket.Ő a fő katalizátor,de olykor érdekes irányt vet a sorozat Matt karakterét illetően is.Néha azt éreztem,hogy Leigh eléggé túltolja néha a drámát,de valamennyire igazat is tudok adni neki.Egy házasság a bizalomra épül és Mattet néha nem éreztem jó férjnek vagy olyannak,aki teper.
A forgatókönyv és a téma remek,Elizabeth Olsen remekel,mindenkivel olyan jó kémiája van a sorozat során.A rendezések is jól működnek,nagyon realisztikus a sorozat és egyáltalán nem akar több lenni,mint ami.Fájó pont,hogy az utolsó évad kvázi függővéggel ért véget és itt kaszálták is.Még egy évadig legalább elnéztem volna ezt az alkotást,ami amolyan elrejtett kincsesláda a sorozatok világában.Nekem nagyon tetszett és néha azt éreztem,nekem is szól,mert szomorú dolog ugyan,de én is vesztettem el olyan embert,akit nagyon nagyon szerettem és pont ezért tudtam Leigh-vel azonosulni.Gyönyörű kis sorozat volt ez.