Rövidzárlat (Rövidzárlat 1.) (1986) 78% 86★

Éveken keresztül kerestem ezt a filmet, mert emlékeztem rá hogy mikor kicsi voltam sokszor láttam valami Johnny robotos filmet és nagyon szerettem. Aztán mit ad a véletlen, pont egy vizsgám során találtam rá újra, szóval már megérte megírni a vizsgát. A különbség az, hogy én a második részt láttam nagyon sokszor, az elsőt szerintem csak egyszer, szóval nem is emlékeztem nagyon mi történik ebben. Viszont már tudom hogy nem hiába szerettem annak idején. Annyira aranyos 5-ös robot, hogy azt nem lehet elmondani. Mármint, a viselkedése és a személyisége, igen, maga az hogy van személyisége. Na persze a többi robottal már volt egy kis problémám. Nem szeretnék velük szembekerülni az utcán. A főszereplőket is nagyon szerettem, igazi 80-as évekbeli hangulatot adott nekem a film, aminek nem tudok ellenállni. Nem túl hosszú, viszont abban a másfél órában minden benne van amit bele lehet rakni és persze egyáltalán nem unalmas. Ben bénázásai meg még humorossá is teszik az egészet.

Hogy én mennyire szerettem ezt a filmet gyerekként! Nagy kedvencem volt a kis robot! :)))

Carey Mahoney és Harris hadnagy átszereltek a rendőrakadémiától a hadiiparba, és csináltak egy kellemes kis vígjátékot egy életre kelt robottal. Szerintem zseniális. Gyerekkorom nagy kedvence.

Ezt a filmet még édesanyámmal láttam, aki sem a sci-fit, sem a robotokat, sem pedig az űrös filmeket nem szereti. Szerencséjére ez nem az űrben, hanem a Földön játszódik, nem is igazán sci-fi és a robot is szerethető, aranyos benne. Egyszerű, könnyű családi vígjáték ez, kellemes hétvégi kikapcsolódás. Legalábbis akkor, ’88-ban az volt. Ma nem tudom hogy állná meg a helyét.

Mit kapunk ha a Terminátort keresztezzük a Rendőrakadémia szellemiségével? Rövidzárlatot! :)
Gyermekkorom kedvenc scifije, mai szemmel ugyan a technikai megoldások ultra elavultnak tűnnek, de a történet a robotról, ami életre kelt, és felfogja a különbséget jó és rossz között, ma is épp olyan szép.

Éles kontrasztot mutat az öntudatra ébredt Skynettel, aki nem érez, nem érti igazán mi az az Élet, és nincs lelkiismerete sem.

Úúú, szerintem én ezt kiskoromban láttam. Vagy nem tudom. Valami rémlik. De lehet keverem mással. Mindenesetre nem csoda, hogy nem emlékeztem rá, kicsit idegesített. X,)
5-ös amiket művelt… az a kupleráj, szemetelés, borogatás, ahhhh… DX
Az viszont tetszett, hogy Stephanie-nak voltak jószágai! ♥

A maga idejében biztos más volt, bár a roboton néha meglepődtem, hogy mikre képes. =D Bár biztos volt, amit fel kellett azért néhányszor venni. :D A mai világban viszont nem is tudom… és valahogy a 80-as évek hangulata se jött át annyira. De egyszer mindenképp nézhető.
Ja és lol, benne volt a Rendőrakadémiás bácsi is. Mármint az idősebb bácsi is. X,)

Gyerekkorom kedvenc filmje, számtalanszor újranéztem. Most találtam rá újra.

@Corvus_CoRex kollégánál láttam, hogy nemrég megnézte a filmet, engem meg lerohantak az emlékek, és mivel tudtam, hogy valahol megvan ez a csoda, megnéztem én is. Igazság szerint nekem akkor is tetszett, most is. Határozottan egyszerű film, de ahhoz képest egész jól meg van csinálva. A téma egy jól ismert sci-fi kérdés: képes-e igazán életre kelni egy programozott robot, és mondhatjuk-e, hogy onnantól ő márpedig élőlény? A film azonban nem váltja meg a világot az üzenetével, neki ez csak egy vidám, jópofa, bár azért viszonylag megfelelően komolyan kezelt lehetőség egy kis viccelődésre. Igazából a robotok designja is bejön, alapvetően aranyos kis fickók, de pont elég kezdetleges modellezésűek ahhoz, hogy az akkori néző már majdnem el is higgye, hogy ilyen lehetséges. Az 5-ös robot pedig tényleg olyan, mint egy csodagyerek: értetlen, naiv, kicsit idegesítő, de képes elkezdeni megérteni a világot és egész ügyesen meg is tudja védeni magát. Igazság szerint a robot volt mindig is a film vonzereje, pedig alapvetően egész ismert vígjátékszínészek asszisztálnak hozzá. Nem a legintelligensebb film, de egy másfél órára sikerült teljesen lekötnie.

Gyerekkorom egyik kedvenc filmje volt, és most sok év után is egy szerethető filmnek találom.
Nem egy szuper látványos, hiper modern, sőt egy-két helyen kifejezetten megmosolyogtató spoiler, de amúgy korrekt.
Nagyot nevettem amikor „Mahoney > máhónit” meg „Harris hadnagyot” megláttam a vásznon, már csak „Hightower” vagy „Tackleberry” kellett volna. :D Hogy ezek ketten már akkor is „marták” egymást. xD A fő(bb) szereplők is teljesen korrekt alakítást hoztak, „máhonininak” már most is meg volt az a kis kellő pimaszsága, ami a rendőrakadémiában is visszaköszön, Ally Sheedy pedig egy nagyon szerethető, kedvességgel telt kis energia bomba. A főhősnő volt exe, kifejezetten egy idegesítő alak volt, de aztán az ötöske jól móresre tanította spoiler. Az 5-ös robotnak valóban egy egyedi személyisége volt, jól használta a lexikális tudását, a filmes/reklámos idézetei is jól jöttek ki.
spoiler
Valahogy az egész film kicsit emlékeztetett a Chappie című filmre, persze úgy, hogy a Chappie kölcsönözhetett előle ihletet. Életet lehelünk egy robotba, tudást adunk neki, személyiséget alakít, döntéseket hoz, stb. Még icipicit hasonlítottak a tudósaik is a rövidzárlat betoji perverz Ben Jabituya-ja a szemüvegével, a hajával és az öltönyeivel a Chappie Deon-jára.
Dev Patel: http://www.out.com/sites/out.com/files/dev-patel.jpg
Fisher Stevens: http://www.takepart.com/sites/default/files/styles/tp_g…

Nagyon aranyos kalandfilm egy öntudatra ébredő robotról.
Van benne tudományos-fantasztikum? Igen, a robottechnológia alkalmazásának hajnalán mindenkit megmozgatott, hogy hogyan is lehet ezt az emberi munka kiváltására használni és mikor lesznek emberszabású robotok.
Hogy ezt nem hótkomolyan teszi, mint az Asimov novellák, és nem véresen, mint terminátorék, az szerintem csak a javára válik.
Ez egy szórakoztató, vicces, izgalmas, korosztályfüggetlen családi film akar lenni, és ezt a küldetését teljes mértékben teljesíti.
Ha azt vesszük, nagyon is reálisan mutatja be, hogy a mindennapi problémákkal küszködő, mindenben hasznot kereső hétköznapi emberek hogyan is reagálnának egy elszabaduló mesterséges intelligenciára (már persze, ha az nem azzal kezdi, hogy hasba lövi őket egy kétcsövűvel).
És a maga butított módján még a mesterséges intelligencia identitás kérdésével is foglalkozik, persze szigorúan a humor és a romantika érintésével.
Nekem Johny V. egy életre belopta magát a szívembe, és ebből egy tapodtat sem engedek.