Otthonom, Idaho (1991) 68% 91★

Nem igazán tudott lekötni a film és az érzelmeimre sem hatott. Talán azért, mert kicsit zavarosnak találtam. Abban sem vagyok biztos, hogy teljesen megértettem. A színészek viszont tetszettek és különleges volt a hangulata is.

Szorongató érzés volt a filmet is nézni de most megnéztem River Phoenix személyes inspiráció gyűjtését ahol interjút készít a fiúkkal. Így komplett ez az elkeserítő kép. A film jó, de néha olyan érzésem volt, hogy csak egymás után pakolták a jeleneteket. Nem volt teljesen koherens. Bár lehet, hogy csak nem értem a művészetet és ez (is) volt a lényeg. A zaklatottság és ziláltság. Pont mint a szereplők élete. A színészek 10 csillagot érdemelnek. Udo Kier performansza zseni, meg is nézem újra a jelenetet és hallgatok valami jó kis német industrial muzsikát. Mindenképp hatásos film, hasonlóan összefüggő lett ez az értékelés is.

Lassú film kemény mondanivalóval, tökéletes színészi játékkal.

Mondhatni megvilágosultam. No nem a filmben elmesélt történetnek köszönhetően. A kulcs az, hogy ez James Franco kedvenc filmje. Tehát most már végre értem, hogy rendezőként miért olyan amilyen… Gus Van Sant viszont tudott „váltani”, mert a többi filmje már egyáltalán nem ilyen (legalábbis azok, amiket eddig láttam)
A hiba egyértelműen az én készülékemben van, mert ha a karakterek ennyire abszurd módon viselkednek nálam általában be is hal az érdeklődés. A színészi alakítás viszont mindenki részéről 10 csillagot érdemel. Ezért is fájó számomra, hogy nem egy „normálisan” kivitelezett történetről volt szó, maga a sztori is megérdemelné a maximális pontszámot.

Nem is tudom, mi a jó szó rá. Talán az elvont és a zavaros a megfelelő. Nekem nem jött be.

Bár kemény témát fogott meg a film, mégsem éreztem közben egy fikarcnyi drámaiságot sem, túl steril volt számomra. Keszekusza jelenetek, tartalom nélküli színházi szójátékok, odapöffentett bölcselgetések. Nem tudom hová tenni a jelenlétét az 1001-ben.

Nagyon régóta tartoztam magamnak ezzel a filmmel. Bár már majd' 30 éve készült, mégis játszódhatna akár ma is. Nekem nagyon bejött, szuper karakterek vannak benne és kivételesen a befejezéssel is elégedett vagyok.
Egyébként meg az a film, aminek a végén The Pogues szól, csak jó lehet! :D

Jóindulattal adom azt a négy csillagot. És hogy ez miért van benne az 1001 listán, azt soha nem fogom megérteni.

Kenau Reeves önéletrajzi könyvét olvasva találkoztam ezzel a filmmel, amiben ő játssza az egyik főszerepet.
Mellette, legjobb barátja, a tragikus sorsú River Phoenix pedig Mike. (Kábítószer túladagolásban halt meg 1993. 10. 31-én) Pedig ígéretes tehetség volt! Helyét Leonardo DiCaprio vette át több filmben.
Nagyon mély mondanivalója van a történetnek. Bár eléggé lassú a cselekménye, nem bántam meg, hogy megnéztem.

A képkimerevítések nagyon tetszettek, az sok közeli felvétel eléggé szépen meg volt komponálva. Reeves olykor-olykor túljátszott dolgokat és ez zavart, bár sosem tartottam nagy színésztehetségnek. A történet afféle elcseszett road-movie volt és nem is állt össze teljesen, nem volt meg az a fajta szép íve, mint amire számítottam volna.