Dalton a legjobb békéltető a környéken, aki tudja, hogyan hogyan vessen véget a bunyónak szép szóval, vagy ha kell, ököllel. Daltont egy hírhedt országúti diszkó vezetője kéri fel, hogy segítsen rendet teremteni. Úgy tűnik, hogy ez a hely még Dalton számára is komoly kihívást jelent, ugyanis… [tovább]
Országúti diszkó (1989) 95★
Képek 39
Szereplők
Kedvencelte 7
Várólistára tette 57
Kiemelt értékelések
Gondoltam benézek anyuhoz, mit néz, és véletlenül pont ez a film ment a TV-ben, és mivel láttam, hogy Patrick Swayze, és még nem láttam, ezért leültem nézni.
Tipikus szépfiús én vagyok a faszagyerek főszereplős, és az enyém az egész város főgonoszos film, erőltetett romantikus szállal, ahol már az első húsz percben kiderül ki a gonosz, akit ha már akkor eltesznek láb alól nem lett volna ennyi dráma.
Nem volt olyan rossz film, mert azért lekötött és külön tetszett, hogy kidobóemberek voltak a középpontban, de ezenkívül semmi extra.
Azt hiszem, ezt a filmet láttam a legtöbbször. Kívülről fújtam az egészet, és pontosan tudtam, hogy Patrick Swayze hol fog olyan szívdöglesztően mosolyogni.
Isten nyugosztalja Patrick Swayze-t (akit egyébként kedvelek), de ez a film elég röhejes. :D
Kicsit hihetetlen, hogy egy kidobóember ilyen ismert és népszerű, már-már isteni magasságokba emelkedett valaki, mint Dalton. Mintha egy világhírű rocksztár lenne.
Amit az új munkahelyén (egy mucsaröcsögei diszkóban) nyomnak Dalton megérkezésekor az emberek, az már-már durvább, mint amit a Halálhajóban lenyomott a legénység a spoiler. Na jó, annál talán nem (:D), de nagyon hardcore szinten nyomták a törést-zúzást az emberek, nevetséges volt.
Swayze karaktere persze a rendíthetetlen, sziklakemény f*sz*gyerek, akinek a szeme se rebben egy késelésre, a pulzusa állandó jelleggel valahol 50 körül mozog és persze mágnesként vonzza magához a nőket. Azon a szexjeleneten azért felröhögtem már kínomban.
Tipikus 80-as évekbeli pózőr marhaság, amit elnézeget az ember, ha épp megy a tévében, de inkább kínos és nevetséges, mint jó. Mondjuk nekem megvan az a rossz szokásom, hogy mindenféle komoly(nak szánt) filmen istentelenül jókat tudok röhögni, talán velem van a baj… :D
Ha megkéne neveznem egy évtizedet, a filmekre vonatkozóan, ami a legtávolabb áll tőlem, azt hiszem a nyolcvanas évek lenne az. Nyilván sok jó film készült akkor is. Valamint ez a film is szórakoztatott, de az ehhez hasonlókból egyhuzamban sokat biztos nem bírnék megnézni.
Azt hiszem ideje volt megnézni :) és pótolni hiányosságom. Igaz nem maradtam volna le semmi extráról, ha nem teszem.
De Swayze feneke!! Fúúú!!