Danielle a XVI. század szülötte, ám a többi lánnyal ellentétben varrogatás helyett könyveket olvas, és legalább olyan kitűnően vív, mint ahogy lovagol. Szokatlan szenvedélyei mellett ráadásul gyönyörű és talpraesett, aki nem várakozik balga módon a herceg segítségére. Éppen ellenkezőleg, ő siet… [tovább]
Örökkön-örökké (1998) 173★
Képek 14
Szereposztás
Kedvencelte 61
Várólistára tette 113
Kiemelt értékelések
Sosem szerettem Hamupipőke karakterét… eddig a filmig. Itt végre vagány lett a hősnő, végre nem mindent a kedvességével és a két szép szemével… khm… cipőjével old meg, hanem gondolkodik, cselekszik, és van személyisége. Már csak azért is járna a tíz csillag, amit ezzel a karakterrel csináltak, de mellette még szellemes, és izgalmas maga a film is, így egyértelműen kedvenc feldolgozásom ebből a meséből.
Meglepő, mert viszonylag tetszett a film. Drew Barrymore – t a Santa Clarita Diet óta kedvelem, előtte nem igazán bírtam őt.
Nem egy szokványos történet volt, de legalább a csajszi talpraesett volt, valóban nem várt a szőke hercegre.
Nagyon rég láttam ezt a filmet, de ugyanolyan jó érzés volt most újra látni, mint legelőször. :) Egy időben rendszeresen újranéztem az unokahúgommal és nagy kedvencem lett. Az évek során ritkán került a kezembe, de most eszembe jutott, milyen jó lenne megnézni. Fantasztikus ez az átirat, imádtam a reneszánsz körítést. Danielle-nek rengeteg fájdalmat és szenvedést kell kiállnia a boldogságért, lépten-nyomon megalázzák, bántják és méltatlanul bánnak vele. A mostohától a hideg is kirázott, akárcsak Marguerite-től. Innen is látszik, milyen remekül lettek kiválasztva a szereplők. Da Vinci nagy meglepetés volt a filmben, ahogy az egyik kedvenc festményem „története” is. :) Az igazság az, hogy még mindig szeretem ezt a filmet, és időnként elő fogom venni, hogy újra és újra elvarázsoljon.
Közben rájöttem, hogy már láttam, de nem baj, mert most is nagyon tetszett. Sőt, valószínűleg annó kevéssé értékeltem (illetve észre sem vettem) a kikacsintós metázgatást, hogy a Grimm fivérek Charles Perrault-ról beszélgetnek a mesélővel, vagy hogy a herceg közli a hercegnővel, hogy (mint szereplőktől) azt várják el tőlük, hogy így viselkedjenek. (Közben ilyen rendhagyó herceget keveset láttam). A szintén elég rendhagyó hamupipőke kérdésére, hogy „Ki várja el”, azt feleli, „Nem tudom”.
Az, hogy Leonardo szerepel a történetben (mert Michelangelo beszorult egy mennyezet alá, és nem tudott jönni), csak hab a tortán.
Nagyon aranyos volt és csodálatos a látványvilága. Érdekes ötlet ez a mese a reneszánsz-korba átültetve, Da Vinci bácsival és varázslatmentességgel megtoldva. Egy picit nekem hosszú volt, a herceget szerepeltettem volna többet (vagy csak jelentőségteljesebben), kicsit elveszett a csajok között, illetve a vége felé nekem elég könnyen bedőlt annak, akinek nem kellett volna. (Szükség volt a drámára, na, de akkor is.) :) A cselekmény egyébként nagyon kidolgozott, az egész film szép fokozatosan építkezik és tele van szeretni való karakterekkel. Igazi mese, kiskoromban biztos odavagyok érte, ha akkor látom.
Amikor kislány voltam, egy iskolai mozivetítés keretében láttam. Teljesen odaszögezett ahhoz a kényelmetlen szocialista moziszékhez. Az első perctől az utolsóig fogva tartott, és elvarázsolt. Egyszerűen a mai napig imádom, ahogy a történet halad, ahogy a jól ismert sztori köntösébe belebújik a film, és összedolgozza a valós történelem egy-egy apró mozzanatával, szem előtt tartva azt, hogy hogyan lehet igazán megragadni a lányok szívét.:) Drew Barrymore fantasztikusan alakít, és a mai napig mindig ugyanazoknál a részeknél hullámzik át rajtam az öröm, a bánat, a sírhatnék.:) Igazán maradandó, helyes kis film ez.:) Nagyon-nagyon szeretem.
Népszerű idézetek
Danielle: Felség! Mit keres ön itt?
Henrik: Gondoltam, kiszabadítlak.
Danielle: Kiszabadít? Egy szolgálót?
Henrik: Őszintén szólva a bocsánatodért könyörögnék. A világot kínáltam neked, de az első megmérettetésnél elárultalak. Kérlek, Danielle!
Danielle: Mondja még egyszer!
Henrik: Bocsáss meg!
Danielle: Nem! Azt kérem, hogy a nevem mondja ki újra!
Henrik: Danielle! Talán leszel oly kedves, és segítesz megtalálni a tulajdonosát eme figyelemreméltó cipellőnek.
Danielle: Hát ezt meg hol találta?
Henrik: Az a lány a párom minden szempontból… könyörgök, mondd, hogy nem vesztettem el!
Danielle: Ez a cipő egy parasztlányé, Felség, aki csak azért tettette úrinőnek magát, hogy megmentse egy férfi életét!
Henrik: Tudom. De Henrik a nevem, ha nincs ellenedre… Nem úgy térdelek előtted, mint egy herceg, hanem mint egy szerelmes férfi. De úgy érezném magam, mint egy király, ha te, Danielle De Barbarac, hozzám jönnél!
Danielle: Egy madár szerethet egy halat, Signore, de hogy élhetnének együtt?
Leonardo: Kénytelen leszek szárnyakat csinálni neked!
Henrik: Leonardo Da Vinci?
Leonardo: Michelangelo beszorult egy mennyezet alá Rómában. Én vagyok a szamár a ló helyett.
Henrik: Nahát, miközben épp Genovába tartok, a megmentőm itt jön szembe az erdőben. Uram, ön az előrelátás atyja, míg az apám az elmaradottság királya. Ön rádumálhatná a 16. századra!