Mr. Mercedes (2017–2019) 85% 30★

Két és fél éve olvastam a könyvet, voltak már homályos foltjaim, de a hangulat és a főbb vonalak azért megvoltak. Amiben teljesen biztos vagyok, hogy Brendan Gleeson a legjobb Hodges, akit csak választhattak. A többi szereplő általam képzelt arcára alig emlékszem, de Hodges pontosan ilyen volt. :)
Brady eleinte fura volt, küllemre nem rémlik, mit képzeltem el, de viszonylag hamar megszoktam, hiteles pszichopata lett.
Mivel nem nézek előre szereposztást, így nagyon tudtam örülni Kelly Lyncnek és Holland Taylornak. Lync nekem a Huncutka Grey Ellisonja, és itt, egy teljesen más és kifordult szerepben simán elhittem neki mindent, amit láttam. spoiler És durva, hogy ez a nő szinte semmit nem öregedett 26 év alatt. Holland Taylor pedig az a nő, akit ha Mr. Stanhope időben megöl, már szabadulna (https://snitt.hu/idezetek/1747). Itt viszont nagyon bírtam Idaként. :)
Jerome működött, Pete kicsit Obama beütéses, de helyükön voltak – bár Jerome szerintem kisebb jelentőséggel bírt, mint a könyvben.
Hollyt eleinte nem tudtam hova tenni (megintcsak másként élt emlékeimben), de elfogadtatta magát és egészen Holly-s lett.
A dalbetétek jó választások a Kinges utalásoknak spoiler meg nagyon tudtam örülni.
Ami nagy pozitívuma volt a sorozatnak, az a hangulatteremtés. Az apró változtatások ellenére spoiler visszakaptam a könyves atmoszférát.
Ami jelentősebb változás, hogy itt nagyobb hangsúlyt kapott Hodges háttere, lelkivilága, mindennapjai, ami eleinte nagyon jót tett a sztorinak, élveztem is. (A minden nap ugyanúgy és mégis kicsit másként kezdődő reggeleket például egyenesen imádtam és az érzelmi lökdösődés is totál Hodge-os volt, nem csapott át semmiféle nyálas rettenetbe.) Ezzel viszont jelentősen megcsappant a nyomozásra fordítható idő – konkrétan mindjárt az első részben ellőttek olyan infókat, amiknek majdhogynem a végén kellet volna kiderülni. A feléig kb. rendben is volt ez így, csak aztán hirtelenjében úgy éreztem, megfeledkeztek a mérleg egyensúlyba hozásáról és spoiler Viszont ismét pozitívum, ahogy az erőviszonyokkal játszottak és a lelki kardozásokat képre vitték.
Amire nagyon haragszom, az spoiler spoiler És sehol a Vidám Suhi :(
Most ennyi idő távlatából olyan 8,5 csillagra szavaznék, de olyan nem igazán van. Az atmoszféra, az adaptálás, a zene, King, a belső gondolatok és a lélek képrevitele, Hodges, a további fő-, és mellékszereplők játéka, ha ezeket összesítve és külön-külön értékelem, akárhogy is, de mindenképp tíz csillagot érne. Nagyon kitett magáért mindenki a színen és a háttérben egyaránt. Az említett változtatások miatt viszont legalább 2-3 csillagnyira haragszom, ami nem lenne fair, mert a forgatókönyvíró és/vagy a rendező egyetlen (bár hatalmas) mellényúlása miatt az egész piszok profi szereplőgárdát és stábot pontoznám le. Szóval ma jókedvemben vagyok és legyen 9, de attól még haragszom.

Mit is mondjak ?! Talán azt, hogy már az első évaddal megfogott magának a sorozat és Holly karaktere (főként). Szeretem, ha jó karakterekkel van gazdagítva egy sorozat és itt van bőven belőlük .
A kedvenc karaktereim : Holly, Bill, Ida és Jerome. A legjobban a 4-ük közti kapcsolatok bemutatása tetszett..Brady is nagyon jól összerakott karakter , minden megnyilvánulása érdeklődéssel töltött el. Bill és a közte levő feszültség és a megszálottság,ami mindkettőjüket jellemezte is érdekesen volt ábrázolva. Lassan építkezős,de ugyanakkor Izgalmas kis sori volt. Nagyon várom a 3. évadot, ami szerencsére már be van rendelve.

Waoo imádtam. Amikor elkezdtem nem gondoltam volna, hogy ennyire megszeretem. Nagyon izgalmas volt végig, néhol durva *_* fuu. Még nem tértem magamhoz.
Igazából azért kezdtem el mert tudtam, hogy Holland Taylor is szereplő.
Aztán magával ragadott a történet. Nagyon izgalmas volt a nyomozás menete.
Ez a Brady srác…nem volt semmi. Nekem van egy olyan sejtésem, hogy spoiler. Hu az de menő lenne.:D
Már a sorozat elején meglettek a kedvenc szereplőim, mint Ida, Donna, Bill, Jerome aztán végül Holly is. Na meg Fred.:)
Jó is, hogy csak most kezdtem el, mert legalább nem kell olyan sokat várnom a folytatásra. :)

A Mr. Mercedes az egyébként hullámzó minőségű King-adaptációk közül az egyik legjobb, és – bár a legvége nem olyan nagyszabású, mint a könyvben – mindent összevetve túltesz a regényen. Brendan Gleeson a buldogszerű külsejével tökéletes mogorva nyugdíjas nyomozó-klisé (és még az akcentusát is meghagyták); Jerome szerepe jóval kisebb, de a könyvbeli furcsa fekete sztereotípia helyett azért inkább preferálom a srácot a Holdfényből; Holly jóval fiatalabb, amin aggódtam, de végül ez a változtatás sem sült el rosszul, ahogy a Hodgesszal való viszonya apa-lánya kapcsolatra kezdett emlékeztetni. Külön tetszett Brady leszbikus barátnőjének és idegesítő főnökének kibővült szerepe – az elektronikai üzlet alkalmazottainak mindennapjairól (akik nem is sejtik, hogy egy tömeggyilkossal dolgoznak együtt) önmagában megnéztem volna egy sorozatot. Maximális drámai irónia!

És Harry Treadaway… már a Penny Dreadfulban is nagyjából ezt játszotta, szóval tudtam, milyen félelmetes tud lenni, de én ilyen kényelmetlenül nem éreztem magam sorozatszereplőtől azóta, hogy láttam Zachary Quintót az American Horror Story: Asylumban. Egészen bőr alá kúszóan ijesztő a srác. Előny, hogy a könyvvel ellentétben nem ismerjük a belső monológját, mert King hajlamos totál lelketlen gonoszokat alkotni, aztán extrém gyűlölködő, rasszista etc. monológokat adni a szájukba, de itt sokkal szubtilisabban beteg a karakter. (Könyv spoiler is:spoiler) Tökéletesen megtestesíti azt a gonoszt, aki csendes fiú volt, mindig köszönt, nem gondoltuk, hogy ilyesmire képes lenne… de visszanézve a figyelmeztető jelek úgy villognak, mint egy neonreklám.

Hú, na ez volt az abszolút pozitív csalódás!
Imádom Stephen King regényeit, de a filmek nem mindig sikerülnek túl jól.
Na ezzel a sorozattal most nagyon betaláltak nálam. Volt benne minden, ami csak kellhet. Izgalom, pszichopata, barátság, szerelem, tárgyalás, kóma, fejlődés, halál.
Az 1. évad már a főcímnél megofogott. Minden egyes rész máshogy kezdődött egy kicsit. Ez szerintem fantasztikus ötlet. Minden reggel a nyomozó készülődését láthattuk de mindig egy kicsit másképp. A zenék is zseniálisak voltak. Legjobbak a karakterek a nyomozótól kezdve, Bradey-ig. A végén még Lou is nagyon bejött nekem.
A 2. évadban végig a kómában lévő pszichopatát vártuk, hogy felébred e vagy vajon tényleg kómában van e. Baromi jó volt a fokozatos feszültség adagolás. Grammra kimérve.
A 3. évad kicsit kakukktojás volt nekem. Bár a tárgyalás nagyon érdekes volt. A két ügyvédnél jobbat egyszerűen nem lehetett volna találni. Itt valahogy megtört a cselekmények sorozata. Teljesen indokolatlan volt az a szál a könyvvel és az íróval. Mégis valahogy átjött. Végig olyan érzésem volt a harmadik évadnál már, hogy valami Tarntino filmet nézek. Itt egy picit bekapcsolt néha a szürreális vonal de éppen csak csepegtetve.
Mindent egybevetve jaj de jó, hogy belekukkantottam kíváncsiságból. Sikerült megugrani végre a könyvek szinvonalát filmvásznon is. Sőt azt kell mondjam jobban hozta a hangulatot. Végre fel volt építve a történet, volt benne fokozatosan növekvő feszültség.
Személyes kedvencem Ida , akit egyszerűen imádok.
Nekem a vége is abszolút betalált. Pont jó sejtelmes, mindenki oda teszi, ahova akarja, nem szeretem, amikor túlzottan a szánkba rágnak mindent.

A könyvet olvastam, és miután megtudtam, hogy van belőle sorozat, egyből elkezdtem nézni. Teljesen beszippantott, elvarázsolt. Nagyjából így képzeltem el a szereplőket is, és a történet és viszonylag hű a regényhez. Ami meglepett, hogy Bill Hodges nyomozó jelleme kicsit sötétebben van ábrázolva, és Bradyt és anyucit kicsit idősebbnek gondoltam.
A sorozat remekül átadja, a brutalitást, a nyomozó lelki nyomorúságát, az anya-fia kapcsolatot, Mr. Mercedes sötét beteges kifordult pszichéjét. A zene is kellőképpen illeszkedik a sorozathoz.
A könyv 3 részből áll : Mr. Mercedes, Aki kapja, marja és az Agykontroll. A sorozat első évada, a Mr. Mercedest filmesítette meg.
A 2. évadot berendelték, úgyhogy nyomon követhetjük Bill Hodges nyomozó következő kalandját.
10/10