Monte Cristo grófja (1975) 87% 25★

Az egyik részértékelésemben a Monte Cristo grófja (1998–1998) minisorozatnál leírtam, hogy ezt a történetet nagyon egyszerű elrontani is, és jól megcsinálni is – mert lényegében minden a főszereplőn áll vagy bukik. És hát ez a film ezt igazolta. Másfél órába beleprésel egy több mint ezer oldalas regényt. Rengeteg elemet kihagy, szakaszokat, karakterek tömegeit dobja ki az ablakon, és mégis minden perce élvezhető, és bár a színpadi adaptáció nekem továbbra is vezeti a toplistát, filmek közül, hiába nem láttam még a legrégebbieket, most ki merem mondani, hogy legjobb. És egyértelműen a főhős viszi el a vállán, mert a Richard Chamberlain-féle Edmond tényleg mindent hoz, amire szükség van. A börtönben végig érezni a fájdalmát (amikor tíz év után átér hozzá az abbé, ő meg sírva a karjaiba borul, az egyik legszebb jelenet lett), utána pedig egyrészt minden jelenetében uralja a képernyőt, azzal a jellegzetes, irritálóan nyugodt stílussal, másrészt pedig olyan tekintettel néz az emberekre, hogy azzal önmagában ölni lehet.
A mellékszereplők az idő rövidsége miatt, és a főszereplő játéka miatt is eléggé háttérbe szorulnak, de ezzel semmi gond nincsen. Látszanak a motivációk, működnek a jelenetek, Albert szokás szerint szerencsétlen de szerethető, Valentine aranyos, az antagonisták jól játszanak, Mercédés annak ellenére is hiteles, hogy kinézetre csak akkor üthetne el jobban a könyves leírástól ha szőke lenne. És amit ki kell emelnem: látszik, hogy telik az idő. A 2002-es filmben bosszantott legjobban, de sokszor előfordul, hogy a karakterek egyszerűen mintha nem öregednének (különösen Mercédés). Itt viszont mindenkin hagyott nyomot az idő. Edmondról simán elhiszi az ember, hogy tizenkilenc az elején, és azt is, hogy negyven múlt a végére. Mercédés őszül, az arca beesik, egyre idősebb és egyre fáradtabb, ahogy halad előre a történet, Fernand, Villefort, Danglars is változnak. Kis elem, de nagyon kell.
És persze nagyon megdobja a film értékét egyetlen apró tény: spoiler
Egyedül a zene az, ami kicsit gyenge ahhoz képest, hogy mennyire jó az egész film, de nem zavaró, inkább csak elfelejtkezik róla az ember.
Ezt a feldolgozást mindenképp ajánlom, ha valaki azon töpreng, melyik Monte Cristo adaptációt nézze. Tökéletesen megragadta a lényeget.
Előkerült az „Egy karakter ezer arca” bejegyzésemben: https://todaywiggin.blogspot.com/2020/07/egy-karakter-e…

Nagyon, nagyon kevés volt a könyvhöz képest. Mégis tökéletes a maga módján. Úgy változtatott és dolgozott fel egy történetet, hogy összezsúfolta, megszabdalta, kivágta, megragasztotta… és mégis ugyanaz maradt, miközben más lett.

Ez így jó, ahogy van. Ilyen egy jó könyv feldolgozás.
Nem hiszem, hogy túl lehet szárnyalni ezt az adaptációt, de mégis… Kíváncsi leszek rá, mit hoz a többi.

A kedvenc könyvem a Monte Cristo grófja. Ez a film a legjobb adaptáció belőle.