A Notre Dame-i toronyőr (1997)
Rendező
Forgatókönyvíró

Ennek a feldolgozása

A párizsi Notre-Dame (1956)
A párizsi Notre-Dame (1956)

Kedvencelte 2

Várólistára tette 19


Kiemelt értékelések

Valentine_Wiggin

Valahogy elfogott az érzés, hogy én meg akarok nézni pár Notre Dame adaptációt 1. mert miért ne és 2. mert érdekel, hogy valahol eltalálják-e a karaktereket, vagy mindenhol maradunk a gonosz Frolló, kedves hősszerelmes Phoebus, és Quasimodo mint főhős hármasnál.
Amit megadok, hogy egy nagyon jó castingot találtak. Oké, természetesen itt is változtattak az életkorokon (Esmeralda elég egyértelműen nem kamaszlány, Frolló is jóval túl van a negyvenen, stb.), hogy emészthetőbb legyen, de egyébként mindenki nagyon hozza azt, amilyennek a könyv alapján elképzelné őket az ember. És ami egy nagy plusz pont: van Gringoire. Ő egy rendszeresen mellőzött karakter, pedig szerintem a legnormálisabb és legintelligensebb szereplők egyike a történetben. Edward Atterton nem igazán győzött meg a Dűne gyermekeiben Duncanként, de ez a szerep nagyon jól állt neki, végig hozta a szerencsétlen de okos kisembert.
Jellemre más a legtöbb karakternél eléggé mellélőnek. Phoebust például (bár nem lett hősszerelmes, ami jó), tulajdonképpen kihagyták. Fél percre jelenik meg, és semmi jelentős szerepe nincs. Nagyon örülök Gringoire-nak, és kifejezetten nem szeretem Phoebust, de attól még egy fontos karaktert, aki Esmeraldának óriási motivációs erő, nem lehet így ignorálni. Esmeralda maga abszolút pozitív jellem, egyáltalán nem felszínes, nagyon jószívű, Quasimodo pedig közelében sincs az értelmi fogyatékosságnak: nagyon bölcs megjegyzései vannak, rendkívül tudatos és öntudatos is – aktívan szembeszáll Frollóval, nem csak ösztönös és durva módon, hanem még intellektuális vitákban is, ami kicsit furcsa volt.
És Frolló. Nála speciel egyáltalán nem lepődtem meg, hogy nem sikerült eltalálni. Frolló alapból egy iszonyúan érdekes, és – akármennyire próbáltam tagadni – kezdetben rendkívül szimpatikus karakter. Fanatizmusba hajlóan hívő, de alapvetően jóindulatú, és próbál segíteni az elesetteken, és szenvedélyesen kíváncsi. A tudás minden formájáért rajong, fel mer tenni minden kérdést: és ennek ütközése a vallásával az egyik elem, ami elkezdi tönkretenni. Szembesül a ténnyel, hogy a Biblia nem ad választ mindenre, egyre inkább a tiltott könyvek felé fordul, és közben persze úgy érzi, hogy folyamatosan bűnt követ el. Közben Esmeraldával képbe kerül a szerelem, amitől gyakorlatilag retteg és abszolút nem tud feldolgozni. Gyakorlatilag két pozitív dologba, a szerelembe és a tudásvágyba őrül bele, és lesz egy önmagára és a környezetére is veszélyes, erőszakos, a hatalmával visszaélő ember, aki maga is teljes mértékben megszégyenül. A karakterfejlődése kész kritikája a középkori egyháznak, rámutat, hogy a fanatizmus mit tehet egy emberrel. Itt viszont: az egyik első jelenete, hogy azon dühöng, hogy a németek feltalálták a könyvnyomtatást – és a továbbiakban is, az egész film alatt azon hisztizik, hogy emberek mernek olvasni. spoiler Abszolút nincs meg az a tilosba tévedő kíváncsisága, és a vívódása miatta, ami a regényben. A vonzalma Esmeraldához nyilván megvan (a konfliktus alapja, nem is lehetne kihagyni), de sem cselekményileg, sem érzelmileg nincs felépítve (egyik pillanatban kinéz az ablakon, a következő jelenetben már rámászik a csajra – ha nem látunk bele a karakter fejébe, és nem értjük meg, hogy benne mi zajlik le, ez nem működik, a karakter szimplán perverz és taszító lesz (így is elég taszító – a végére azért tényleg egy rendkívül beteg elme a figura). Még a rajzfilmben is ott volt a Hellfire, ami Frolló belső világa volt, nem létezik, hogy egy felnőtteknek szóló filmben nem tudtunk foglalkozni a témával!). A kapcsolata Quasimodóval, ami ismételten, a regény egyik fő szálát képezi alig kerül említésre. Egyáltalán nem látni, hogy ők egyébként tényleg szeretik egymást, még úgy is, hogy a helyzetből és Frolló erkölcsi csúszásából adódóan egy elég toxikus apa-fia kapcsolat lesz belőle a végére.
Van egy csomó jelenet, ami szó szerint lejátszódik, de valahogy mégis pont a lényeget felejtjük el, pont az az érzelmi töltés, és az a hatásosság hiányzik az egészből, amiért a regényt le sem tudtam tenni, hosszú leírások ide vagy oda. Nagyon sok volt benne a lehetőség, de sajnos eléggé elpazarolták.


Népszerű idézetek

Valentine_Wiggin

Esmeralda: Miért mentettél meg?
Quasimodo: Azt kérdezi, miért mentettem meg. Nem emlékszik arra a szegény ördögre, ott a pellengéren? Néhány csepp víz… az egész élete kevés, hogy meghálálja. Lehet, hogy elfelejtette, de ő emlékszik rá.

Valentine_Wiggin

Frollo: Szánalom? Engem szánj, Quasimodo. Mert Isten szolgája vagyok és szeretek egy nőt… jobban szeretem Istennél.


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján