Minari: A családom története (2020) 71% 68★

Ez a film egy újabb lehetőséget kínál számunkra, hogy láthassuk és megtapasztalhassuk valaki más amerikai álmát…egy igazán meghitt történetet. Az élet minden apró pillanatát gyönyörűen ábrázolja, de a drámai feszültség sem marad el..Olyan mélység, melegség és őszinteség van ezekben az emberekben..egyszerűen nem tudtam levenni a szemem róluk.

Egy koreai család amerikai álmát mutatja be a film – közben végig érezhető benne a feszültség, a hangulat tényleg elég drámai, de a családi kötelékek erősek. Nagyon „emberi” ahogy a kisfiú kapcsolata lassan kialakul a nagymamájával, akit azelőtt soha nem látott. A film ad egyfajta betekintés abba, hogy milyen is bevándorlónak lenni egy idegen országban és hogy milyen megpróbáltatásokon megy keresztül az ember, miközben próbál mindent megtenni a családjáért. A maga egyszerűségében nagyon szép ez a film, a zenei aláfestések még tovább dramatizálják az amúgy is egyenletesen feszült hangulatot. Érdekes film, de szerintem a többségnek nem fog bejönni, mert nem kifejezetten egy pörgős, akciódús darabról van szó – ez maga az élet, vagyis az életnek egy olyan része, amit nyilván nem mindenki tapasztal meg, csak az aki tényleg új életet akar kezdeni egy idegen országban, de érdemes ezzel is megismerkedni legalább filmeken keresztül. Illetve kiemelném azt a jelenetet, amikor a kislánnyal beszélt egy fehér kislány a templomban – nagyon figyelemre méltó, hogy a kislány megőrizte a hidegvérét, miközben a másik egyértelműen rasszista volt vele; sajnos erre is csak azt tudom mondani, hogy „ilyen az élet” és habár a film a ’80-as években játszódik ez a mai napig nem változott.

Ez egy gyönyörű felvételekkel teli film egy koreai család amerikai álmáról. Legalábbis a férj álmáról. Beköltöznek egy emberektől távoli lakóautóba, hogy a férj megpróbáljon egy farmot létrehozni, és majd abból megélni, közben meg egy csirkefarmon dolgoznak, hogy tudjanak mit enni, bár pl. láthatjuk, hogy néha víz sincs, hiszen minden csepp elmegy a farmra, hogy legyen belőle valami. Valahol végtelenül egyszerű történet ez a maga nehézségeivel, de számomra megint nem volt olyan erős, vagy csak kezdem azt hinni, hogy nem értek a filmekhez :D Bár ezt pár éve már érzem, amikor az Oscar jelölt filmeket bújom. Egynek jó volt, jól esett a szememnek a szépsége, és az egyszerűsége.