Mandy – A bosszú kultusza (2018) 58% 80★

Ehhez a filmhez végképp nincsenek szavak. Egész végig tátva volna a szám, a végén meg vakartam a fejem mit is írjak erről? Egyrészt jó volt, aki szereti a vérengzést és a beteg horrort annak végképp itt a helye a film előtt. A Szabadulószoba filmnél hiányoltam a durva vérengzős jeleneteket, na de most megkaptam köszönöm. Az eleje lassan indult be, tiszta 80as hangulata volt a filmnek, de aztán beindult a sztori egész rendesen, bár itt ott ki akasztott még engem is a hirtelen váltások, és Nicolas Cage jó volt, bár a karaktere tetszett, de az agyamra ment mikor neki állt hisztizni, míg neki nem állt a kaszabolásnak, de azt is olyan lagymatagon, komótosan végezte. Értem én, hogy megvolt sérülve, de akkor is jobban be pöröghetett volna egy picikét. De egyébként Nicolas Cage nagyon jó színész, nincs vele semmi bajom. :-)

Hát ez aztán élmény volt a javából! Öröm volt látni, hogy Cage végre megint brillírozik a szerepében. A filmet nem könnyű megemészteni. Legalábbis nekem nem volt egyszerű. Mintha összegyúrták volna a 80-as, 90-es évek horrorfilmjeinek hangulatát egy kis Dante's Infernoval. Volt egy kis Rupture, Dög, V/H/S utánérzés is. Számomra kicsit sok volt a hangulati elemek közötti folyamatos váltás, ami kicsit szétszedte nekem a filmet. Mintha egy művészfilmbe próbálták volna beletuszkolni a gyerekkoromat :D. Na, de ennyit a negatívumokról.

Ezt a filmet látni kell, aztán vagy bejön vagy nem. Nincs más opció. Cage jött, beszívott, hentelt. A többi „csendes-zajos sz.rt” meg képzelje mindenki oda a filmen belül, ahova akarja.

Ez valami rettenet volt. Az első órában kis híján elaludtam, mázli, hogy a vágó ügyes volt és jó érzékkel vágta be Cage-t oda, ahol már majdnem bóbiskoltam.
Az első óra kínszenvedés. Utána már szó-szó, ha az ember elkezdte, kezdi érezni a motivációt, hogy be is fejezze. Ettől függetlenül tényleg borzalom. Már a képi világa is idegesített, a könnyeim potyogtak közben és nem a meghatódottságtól, hanem mert konkrétan bántotta a retinámat. -.-"

Az egész filmben volt kb. 2 jó poén, az egyiket már kiidézte előttem valaki, a másikat gyorsan megtettem én. És nagyjából ennyi. Ja, meg annyi, hogy lehet, hogy Nicolas Cage-t sokan nem szeretik / rossz színésznek tartják, de ebből a filmből ő úgy kiragyogott, mint szarból az arany. De tényleg. (Mellesleg szerintem Cage nem rossz színész, csak rosszul válogat / választ. Tud[na] ő, ha… Na. Mindegy.)

Plusz kedvenc jelenet még, amikor véresen, alsóban hosszú percekig csak üvölt. És nyög. CsZ hogy élvezhette, komolyan… :'D

Ja, és végül még egy utolsó gondolat: ritka szánalmas, amikor egy horrorba (nézőpont kérdése, szerintem ez inkább freak show volt, semmint horror) tulajdonképpen kivétel nélkül olyan fejeket castingolnak, akiktől ilyen körítés nélkül a sarki közértben is kiütne a frász. Tudom, tudom, az ember ne ítélkezzen a külsőből, nem is azért mondom, de akkor is. Ritka kínos volt. Úgyhogy, hacsak valaki nem elkötelezett cageista, az szerintem nyugodtan elfelejtheti, mint néznivalót… :'D

Plusz: 5 dollár egy szem almáért?!?! A nyanya helyében később én is bevadultam volna… :'D

Tottttál kikészültem, mintha a Sin City-Halálbiztos őrült és elmebeteg továbbfejlesztett kombinációját látnám olyan mutációban, aminél jobbat most hirtelen el sem tudok képzelni. Piszok nehéz volt a Black Rainbow után elvárások nélkül leülni ehhez a mozihoz, de ez, apukám, mintha Arboria igazán megélt legőröltebb álma vált volna valóra. Mindent vitt a kép és a zene együtt, a sztori szinte mindegy is volt, és igen, nálam most került fel Nicolas Cage a térképre. Amit ő művelt, pont azt szeretném én is a fejemben lévő forgatókönyv szerint néha, így nekimenni a világnak és tojni mindenre és aprítani a népet. Nem kell már elképzelni mert Cosmatos megcsinálta, megint. Nem hiszem el hogy egy rendezőtől két olyan filmet is kaptam amitől van remény hogy alkotnak még igazán elmebeteg, igggazán elmebeteg, nem kifinomított befogadható filmeket. Köszi.

Cage által játszott Red feleségét megölik a szektások és ezért bosszút áll. Alapból elborult figurákról van szó, de mindezt egy LSD hallucinációszerű szűrön át láthatjuk. Cage jól alakít, a látvány nagyon egyedi és a cselekmény se rossz. Az a balta, amivel elindul aprítani, marha jól néz ki! Megosztó, de szerintem sokkal fogyaszthatóbb film, mint aminek beállítják azok, akik nem tudtak mit kezdeni vele. De lehet csak azért érzem így, mert már van három Jodorowsky film a hátam mögött.

Ez, ez elmebeteg. Nézhetetlen. Bár sosem voltam be LSDzve de szerintem az ilyen lehet mint ez a film. Szörnyű. Úgy néztük végig h kB folyamatosan bele bele pörgettünk. Ha valaki büntetni akarna végig kéne néznem ezt meg egyszer.

L
Á
Z
Á
L
O
M
!
Ez nem egy közönség film, ez a mozinézők egy egészen kis szeletének egész életében dédelgetett film-álma.
Nemcsak az év filmje, de jó eséllyel az évtizedé is (nálam); nem nagy szavakat használva, hanem a lehető legegyszerűbb természetességgel mondva.
Ha én Lennék Michael Bay, Spielberg, James Cameron, vagy bármilyen más A kategóriás rendező aki valaha nagyon alkotott, de az elmúlt időszakban csak a középszert ontja, és megnézném ezt a filmet, borzasztóan szégyellném magam. Cosmatos már a Beyond the Black Rainbow-wal is valami tudattágítóan nagy filmet alkotott, de őrült módon nagyon fejlődött és olyan egyedi képi világot, rendezői stílust alkotott meg (fejlesztett tovább), hogy nekem már most nagyobb a legnagyobbaknál is. És itt most nem a sztoriról beszélek, hanem a sítlusról. Soha nem akarnám ennél kevesebbel beérni. Cosmatos kiragadta az agyam film-vágyképeit és belerakta ebbe és én nem akarok ennél semmilyenebbet látni már (fogok; csak azt fogok).
Nem mindenkinek fog persze bejönni, megosztó lesz szó szerint, középszer nincs.

Korábban soha nem tapasztalt filmélmény. Vérrel áztatott őrület! Egy személyes gyászon alapuló horror bosszú, meditációs, szemet kiolvasztó pszichedelikus utazás, Johann Johansson ütős szintetizátor és gitár akkordjaival aláfestve. Amely egyben meghatározza a film karakterét is. Cage őrült tekintetét, azt hiszem még soha nem használták ki ennyire, mint a film néhány olyan pillanatában, ahol a józan ész kötelei elszakadnak, ötvözve egyfajta Heavy-Metal ikonográfiával. Azt hiszem a Mandy rendkívül megosztó darab, de aki nyitott erre a ritka alkotásra annak ez egy elvetemült, sötét utazás lesz a veszteségbe!

Borzalom…..

Nekem ez túl elvont, a monológok unalmasak és unom már Nicolas Cage őrült arcát, ami ugyanez kb. már a Szellemlovas óta.