Beyond the Black Rainbow (2010) 70% 24★

Nem egy egyszerű film. A készítők nem sokat segítenek, hogy a néző könnyen megérthesse miről is van szó. Valójában nem is a történetben rejlik az ereje ennek a filmnek, hanem a hangulatában. Biztos vagyok benne, hogy százféle értelmezése látott már napvilágot, viszont érdemes mindenféle kutakodás nélkül megnézni. Szerintem sokkal nagyobb élményt ad. Ezt a filmet nem megérteni, hanem érezni kell!

Őszintén szólva nekem ez sok volt. Tény, hogy a színvilága, zenéje erős, a kutatóközpont tökre tetszett, ahogy a bevezető monológban vannak nagyon érdekes gondolatok, és a személyiségtorzulás tematikája is jelen van, de számomra túlságosan lett az egész öncélúan pszichedelikus. Pedig szoktam szeretni a szimbolikákat, metaforákat, ha azok alapján ki tudok alakítani fejben egy történetet, mondanivalót, de szerintem ez a film nem érezte volna meg, ha kb. 30 perccel rövidebb.
A finálé pedig inkább röhejes volt, mint izgalmas. spoiler
Igazából nekem egynek rendben volt, lesznek olyan képkockák, amik megmaradnak, de sajnos az is eszembe fog jutni, hogy bizonyos jelenetekkel (amik tényleg több 10-20 perces szegmensből állnak) egyszerűen nem tudtam mit kezdeni. Cosmatos-tól a Mandy lényegesen jobban bejött, pedig az is masszívan rétegfilm.

Avantgárd, sci-fi mestermű. Előre szólok, hogy lassú! A 2001 tempója ehhez képest szokványos. Képileg erősen stilizált és rendkívül esztétikus, egy-két átmenettől az államat kerestem elég sokáig. Talán kísérleti és art-horror egzotikus keveréke lehet, de ami biztos, hogy meglehetősen személyes film. Az előzetese annyira elvarázsolt, hogy utána szinte azonnal meg is néztem…

https://www.youtube.com/watch…

Készítése során technikailag nem használtak 1983-nál modernebb eszközöket, a díszlettervek futoretro vonalon futnak és az így kapott hatás nem csak nagyon jól áll a filmnek, de szinte teljesen egyedivé is teszi (főleg így a tizes' huszas években). A zenéi vesédig hatoló brilliáns és melengető, érzelmes billentyűzések, olykor félelmetes sercegések. A sound-design minden pillanatban erőssen tartja a laborjelenlétet, mindent hallasz, de sokmindent nem látsz, aminek hangja van. A színészek tisztességesen öltötték magukra a karaktereket, hiába egyik-másik meglehetősen szürreális, mindvégig a figurákat láttam. A koncepció számomra nagyon érdekes, fejtegetteti magát közben, aztán néha meg hirtelen úgy érzem, mintha magamra hagyott volna a film; elengedte a kezemet és nyomban eltévedtem az intézetben… ami nem csak félelmetes, de félelmetesen jó is tud lenni!

A kép szemcséssége elsőre talán túlzásnak tűnhet, de úgy sejtem ezzel valaminek a működését akarták érzékeltetni (így pedig már nem is annyira túlzó). Sokszor mintha Kubrick filmet néznék, míg néhol már-már arrogáns és túl mesterkélt (pont mint Kubrick?:). A sztori amúgy nem teljes mértékben eredeti, ám a 'témában' létező feljegyzések ismeretében, hirtelen nagyon is életszerűvé változhat; nálam remekül eltalálta a valóság furcsább a fikciónál érzetet (hiába fikció végül is).

Helyenként azért túlzásokba esett a képi világ, akad néhány elképesztően túlbonyolított átúsztatás; bár a művészi szabadság aspektusában az ilyet talán nem is szabadna hibaként értelmezni, de könnyen zavaró is lehet, van hogy kivesz a filmből. Ezek miatt éppen le tudnék vonni egy csillagot, de azért kap mégis tízet, mert rendkívüli rendezői debüt; amikor valaki első nekifutásra ennyire markánsat és maradandót alkot szerintem megérdemli a zseniális jelzőt. Máskülönben, ez tipikusan olyan megosztó film amit vagy nagyon is megszeretsz és még sokszor megnézed, vagy akár már elsőre félbehagyod és elkerülöd még a hasonlókat is.

El kell fogadni, hogy részben egy bizonyos rétegnek készült és egy bizonyos világról szól; továbbá elismerésre méltó, hogy az író- és rendező Panos Cosmatos bevállalta ezt az egészet, mint ahogy vannak akik még manapság sem szívlelik az agymosás-expozét, az efféle retroperspektivikus, állást foglalt komplexebb rendszerkritikát. Aki nem bírja a nagyon lassú és egyáltalán-nem-szájbarágós filmeket, inkább kímélje meg magát Dr. Arboria tudományától. A többieknek: bring the motherload!

Ui.: a film profilja alatt a leírás szvsz nagyon spoileres! a trailert ajánlom inkább

A képi világ és a zene csillagos ötös, pont azt a fajta beteg hangulatot kaptam amit vártam.
Én bírtam a lassúságot, így ki tudtam élvezni azokat a képsorokat amiket szerettem benne, nem nyújtotta ki a kelleténél tovább egy pillanattal sem.
Ami miatt lepontoztam, hogy a történet vége sehogy sem illik bele abba a világba amit előtte kialakított a rendező, a befejezés elnagyolt, mintha ő maga sem tudta volna mit akar és egy suhintással el akarta volna intézni az egészet, és mintha a jövőből visszacsöppent volna a jelenbe a stílus, képileg.
A főszereplő a valaha volt legelmebetegebb fejű csávó akivel találkoztam, mikor az első percekben megláttam már a hideg futkosott a hátamon tőle.
A végéért viszont… nagy kár, de így is kedvenc, kevés filmben kapom meg ezt az elmebetegséget mint itt.

A film ami beleég az agyadba. A legtöbbeknek biztos nem fog tetszeni. Én viszont nem tudom kiverni a fejemből, rendszeresen előtör az emléke, folyamatosan összehasonlítási pontként használom más filmekhez képest. Ez egy lassú film, inkább képekkel, hangokkal, hangulati elemekkel operál, nem igazán a történettel. A fazon benne olyan pszichopata fejű, hogy az már díjazni kéne. A film tisztelgés a 70-es, de inkább a 80-es évek sci-fijei előtt, ez nagyon látszik rajta és én ezt imádom. Ilyen filmet akarok sokat, de sajnos nem igazán van. Sztem ez egy mestermű, és mint ilyen, nagyon megosztó is. Igazából a vége nagyon kilóg, nem igazán értem mi szerepe volt, ez azért levon az értékéből. A rendező nyilatkozata szerint ezzel a filmmel a saját emlékeit, traumáit, szorongásait akarta kidolgozni magából, sok olyan utalás van elrejtve a filmben aminek a valós jelentését csak ő érti.
Imádom.