Lake Mungo (2008) 73% 27★

Betojtam, hogy a másik áldokumentumfilmes Tunnel után ez milyen lesz, de szerencsére ég és föld a különbség.
Az elején még punnyadtam a lassú történetvezetés mellett, aztán… aztán se pörögtek fel, de csöpögtetve olyan irányváltások jöttek, hogy az agyamat eldobtam. Elképesztő jól meg volt írva és profin volt kivitelezve (íme a bizonyíték, hogy nem kell rohadt kézi kamerát rángatni ide-oda hogy jó áldokumentumfilmet készítsenek). A szereplők mindegyike olyan természetes volt, hogy a színészkedés át sem jött. Ez így ahogy volt, tökéletes volt. (csak a plakát gáz)

Tyű, ez bejovos volt.
Hosszu ideje elkerultem a filmet mert a trailer nem adott semmit de a film meg mindig szembejott. Aztan most megnezesre kerult es teljesen a hatasa ala vont. Sok bena es csak keves jo aldoku jellegu filmet lattam mar de itt nagyon mukodott. Szereplok termeszetesek es hitelesek voltak. Kepileg nagyon tetszettek a kulonlegesebb beallitasok es a footage felvetelek elmosottsaga is hatott. A film hiaba lassu folyasu megis a sztori iranyitasa remek es mindig ugyesen csavartak egy kicsit rajta.
Tenyleg nagyon jo film es basszus de jo hogy megneztem.

Ja es a bonusz, hogy filmzenehez Murcof-ot valasztottak. Plusz pontos huzas. Imadom.

Ez egy piszkosul jól összerakott film. Kb. a végéig nem tudtam pontosan mit is látok, mire megy ki a játék, de abban a nem túlzó értelemben, hogy sosem volt sok. Úgy váltakozott bennem hogy mi lesz a dolgok végkimenetele, hogy közben egy masszív nyomasztó érzés állandósult, az a fajta feszültség amit pont várnék kb minden horror filmtől. Nem mellékesen ez nem horror, senki ne úgy üljön le megnézni, de garantálom hogy aki kicsit is szenzitívebb azt elkapja. A zene meg tökéletes párosa volt minden másnak. Tyűűűű még még még több ilyet.

Ha meglátom egy horror filmnél az áldokumentumfilmes címkét általában egy élvezhetetlenül ugráló felvételsorra és gyenge hangminőségű horrorra számítok, ahol csupán elvesz az élményből az amatőrnek beállított jelleg.
A Lake Mungo viszont azon ritka filmek egyike, ahol az áldokumentumfilmes stílus nagyon jól működik, kifejezetten hozzátett és megkönnyítette a cselekmény kibontakozását. Horror szempontból nagyon egyszerű eszközöket használ, de mégis eltalálja hogyan keltsen bizonytalanságot.
A rejtély szál is korrektül fel lett építve, egészen a végéig nem igazán lehet tudni, hogy mi történik, hogyan kapcsolódnak össze a szereplők és események. Számomra a magyarázat is kielégítő volt, abszolút belesimul a film hangulatába, nem túl elrugaszkodott és nem is kiábrándító.
A tempóval akadtak problémáim, időnként nagyon leül. Illetve, ahogy menet közben érkeznek a magyarázatok, volt néhány „nemááár, ez nagyon kiábrándító” reakcióm. De aztán 5 perccel később máris tovább bonyolódott a történet.
Tisztában vagyok vele, hogy összességében nem egy érdekes vagy fontos film, kb 6 pontot adnék rá. Viszont műfajon belül értékelve sokkal többet érdemel, akit áldokus kísértethorror érdekel, annak ajánlott.

Hát ezután a film után mindenkinek ajánlatos elindítani egy Én kicsi pónimat vagy egy Spongyabobot, mert lehoz az életről rendesen. Ízlésesen van egyébként felvéve, szinte teljesen dokumentumfilmszerű de annak igen jó féle, ritkaság az ilyen. Örülök, hogy nem rögtön a haláleset után játszódik ez az egész, hanem kicsit később és a színészeknek nem olyan szülőket kellett alakítaniuk, akiknek taknyuk nyáluk egybefolyik miközben interjúztatják őket a veszteség okozta fájdalomtól és sírástól, hanem egy olyan időszakukba nyerhetünk bepillantást, mikor már kicsit…hogy is mondjam…konszolidálódottabb a helyzet, már nem friss a seb hanem gyógyulófélben van.
Amúgy nagyon para, ahogy mutatják a képeket, videókat, amiken a halott lányuk fel-fel tűnik miután elvileg meghalt. Ez nem egy szimpla kísértetházas sztori, nem egy hagyományos kísértetjárásról van szó….sőt, noha nem volt nekem teljesen világos ez az egész, de talán nem is kísértet volt az, amit látni lehetett a felvételeken. Valami nem egészen evilági, az tuti, de nem biztos, hogy szellem volt. A film nagyon lassú folyású, teljesen jumpscare mentes, de végig feszültségben tart, idegőrlően elnyújt bizonyos jeleneteket, amik bizonyos szempontból még rosszabbak is, mint a jumpscare…és rettenetesen szomorú, még úgy is, hogy a szülők nem bőgik végig, még úgy is szívbemarkolóan fájdalmas, ahogy mesélnek arról, hogy a búvárok hogy emelték ki a lányukat a vízből, a temetés, aztán az exhumálás, az elfogadás…és végül a paranormális jelenesék a házban, a felvételeken valahogy még szomorúbbak…egyszerre ijesztő és lehangoló. Egyetlen dolgot nem tudok hovatenni mégpedig az öccs karakterét…valami bicskanyitogatóan pofátlan dolgokat művel szegény szüleivel a nővére halála után, ami így…szerintem ép eszű embernek nem jutna eszébe, de semmilyen más minimális jó érzessel bírónak sem…nem, tudom szerintem borzasztóan ízléstelen volt, amit a gyerek csinált, még akkor is ha aztán megmagyarázta, hogy miért tette…én az anyja helyében simán kivágtam volna a házból, ezek meg csak így mosolyogtak rajta. Jesszus…na mindegy, szóval egyedül az öccs karaktere nem tetszett, sem, amit csinált sem amiért csinálta, de ettől eltekintve ez egy ütős film, leköt, hátborzongat, elgondolkodtat bár azért szerintem nem feltétlenül jó dolog ilyeneken gondolkodni.
Sokaknál olvasom, hogy ez nem is horror mi volt ebben a horror? Hát szerintem pedig rohadtul beleillik a horror kategóriába, nekem az volt legalábbis…lassú, szomorú, elnyújtott, de attól még horror. Csak azért, mert nincsenek benne jump scare-ek és mert áldoku azért még igenis úgy kell ennek nekiülni, hogy para lesz. Nyilván az ingerküszöbe mindenkinek máshol van, nekem megugrotta a küszöböt, engem még most is a hideg ráz néhány jelenetétől. Én mindenkinek ajánlom, aki jump scare mentes horrort akar nézni áldoku stílusban (nyugi, a kamera nem rángatózik!), ami lassan csordogál, de cserébe mindent elkövet, hogy éjjel felkapcsolt kisvillanynál tudj csak elaludni.

Unalmasnak unalmas. Horrornak gyenge, de ha elképzeljük, hogy ez egy igaz történet is lehetne akkor tetszetősebb. Egyébként a dokumentumfilmes jelleg tetszett benne.