Kung Fu Panda 3 (Kung Fu Panda 3.) (2016) 80% 306★

Okos kis mesesorozat ez, nagyon szép lelkülete van, ahogy a kung fu mélységeit akarja bemutatni. Megindító dallamsorral gazdagítja a zene, amit Hans Zimmer írt hozzá, az I’m Sorry-részlet pedig nagyon jó választás volt, még jobban emelte a hangulatot. Ebben a részben kevesebb a “leülő” jelenet, sokkal inkább pörög, mint az első. Míg arra 10 csillagot adtam, a folytatásokra azért nem, mert a humort, ami néha már inkább az idétlenséget súrolja, kissé túlzónak éreztem, ahogyan Po-t körülveszi. Valahogy az elsőben sokkal természetesebben hatott az ügyetlensége.
Nagyon szép gondolatokkal van megspékelve: visszatérni a kezdőponthoz, az önkeresés sikere miben rejlik, önmagunkban valamiféle harmónia vagy egység megtalálása. Áh, megint kedvem támadt harcművészetet tanulni.

Anno az öcsémmel megnéztük a moziban (gyűlölök rajzfilmet moziban nézni, mert kikészít a száját be nem fogó gyereksereg) és úgy emlékeztem, hogy ennél azért jobban tetszett. Persze, jól jártam, hiszen volt a mesében sok panda, nagyszerű látványvilág és humor is, meg némi család, barátság és dráma, de nekem nem volt az igazi. Inkább a nosztalgia és a rajzfilm kinézete volt az, ami tetszett, de igazából nem ragadott most magával.

Ez kérem szépen rendben van. Jól szórakoztam. Kellően vicces, és a zen is ott motoszkál benne, no meg a nagy nyugi. Nagy szőrös gombócnak lenni nem is olyan rossz. Az a hengergőzés meg már a Szerelempatakban is menő volt az öreglányoknál, de a panda-style egész egyszerűen felülmúlja… Mondjuk az a kollektív mentálcsí elég váratlanul zuhant a nyakunkba, de ezzel most nem szőrözök, mert valahogy csak meg kellett menteni Po-t. A szalagharcos hölggyel viszont tuti nem kezdenék ki!
(Annak kifejezetten örültem, hogy nem adtak hozzá pandahölgyet, pedig tartottam tőle egy kicsit, hogy a nagy hazatalálásban ez is benne lesz… de lehet azt egy következő részre hagyták, már ha lesz…)

Jó befejezés, és nagyon örülök, hogy ennyire támogatja a spirituális dolgokat ez a film (és társai). Persze a mesék általában varázslatosak, de ez a spirituális megközelítés ritka.

Csak én shippelem Po-t és Tigris-t?

vannak ennél százszor fontosabb és érdekesebb dolgok a filmmel kapcsolatban, ami szerintem nagyon jó volt, de ez most kikívánkozott, mert egy darabig ez a Mei Mei rettentően irritált xD

Hála az internet csodájának, végre én is megleshettem a trilógia záró epizódját (Nem győztem kivárni a hazai premiert, de moziban is megnézem, az tuti!) és nem csalódtam. A Kung Fu Panda megcsinálta! A három rész tökéletes képet alkot. A befejezés is van olyan vicces, pörgős, aranyos, mint az előzőek és az új főgonosz ugyancsak fenyegetőbbre sikeredett, mint az előzőek, így nem érezhetjük azt, hogy ezzel Pó könnyedén elbánik majd. Azt hiszem nem is írok róla többet, győződjetek meg róla magatok, mert szerintem megéri!

Nekem jobban tetszett, mint a második rész. Bár Kai ugyanolyan felejthető főgonosz, mint az elődei. Viszont volt benne sok panda, meg a szeretet és az összetartás ereje. Van mondanivalója, és nem nézi hülyének a nézőt sem. Po fejlődik, de még mindig nem bízik eléggé önmagában, ami nekem tetszik. Viszont amikor kell, nagyon kitartó. Tetszettek az új szereplők és jó volt megismerni Po háttérét is. Szóval, tetszett, alig várom a negyedik filmet.

Nagyon tanulságos, aranyos és könnyeket tudott csalni a szemembe.

Azt kell mondanom, hogy tökéletes befejezése egy eléggé kis tökéletlen mese-sorozatnak. Főleg Po személyiség-ingadozásai nagyon tetszenek. A legtöbb filmben és mesében jelen van az a klisé, hogy a főszereplő egyik pillanatról a másikra (indokolatlanul) megváltozik. Teljesen kifordul önmagából, azonnal egy másik ember lesz…

Itt viszont nem ez történt és ezt imádtam. Ettől lett igazán életszagú a végén a nagy csata. spoiler Igen is így működik egy átlakulás. Fokozatossan, nem pedig azonnal… Köszönöm, hogy végre egy mese ezt be is mutatta! :))

Én nagyon mérges vagyok erre a folytatásra. Nem kellett volna, mert így töbkrevágta az eddigi két részt. :( Nem volt nézhetetlen, volt benne két-három jó poén, de többségében azokon is csak max. mosolyogtam, de semmi több. Halálra untam magam, leginkább csak szerettem volna túllenni rajta. Már a szereplők sem tudták menteni, számomra vesztettek magukból, túl sok volt a három rész, kettőnél meg kellett volna állni.