George Grieves átlagos családapa, aki rutinműtétre fekszik be a Mt. Abbadon Kórházba. Ám amikor felébred az altatásból, azonnal érzi, hogy minden megváltozott. Valami baj van vele… a kórházzal… és különösen a romos keleti szárnnyal, amely sötét titkok, válogatott kínok és perverz gyönyörök… [tovább]
Kórház a pokolban (2007) 20★
Képek 1
Szereposztás
Tom Cavanagh | George |
---|---|
Kathleen York | Jenny |
Lawrence Hilton-Jacobs | Mandingo |
Kat Coiro | Zoe |
David Clayton Rogers | Billy |
Kyle Gallner | Ned |
Bruce Nozick | Ira |
Cas Anvar | Dr. Sharazi |
Kedvencelte 1
Várólistára tette 14
Kiemelt értékelések
A film utolsó részében úgy voltam vele, adok rá egy hetest. Még közelebb jött a vége: na jó, legyen 8. Vége lett, én meg nem tudtam kevesebbet adni, mint 9 csillag…
Elképesztően jó az ötlet, a kivitelezés viszont döcög. Szerintem túl sok ennek a filmnek ez a játékidő, egy kicsit meg lehetett volna húzni. De a befejezés… Na, az odavág. Igazából én itt most az ötletet értékeltem nagyra, meg azokat a dolgokat / (morális) kérdéseket, amiket menet közben felvetett.
A színészi játék ellenben vegyeske. spoiler Sokat visszavesz az élményből, ahogyan a réteshossz is, ám még így is megéri végigülni, mert ad töprengeni valót bőségesen. Hogy pontosan mikkel kapcsolatban, azokról most nem írnék, mert nem szeretném senki elől ellőni a meglepetésfaktorokat. (Ezt a filmet felcímkézni is bűn lenne.) Aki pedig a horror mivolta végett hanyagolná, szerintem felesleges, mert alig van benne „olyan”. Sőt… Igazából semmi.
Mi a fenéért van ennyire lehúzva ez a film?! Nehéz megérteni kizárólagos bambulással? Ó, de divat megszólni azt, amit nem értünk! Konkrétan ez egy alacsony költségvetésű, ámbár hihetetlenül gazdag fantáziájú ötvözete az Eredetnek és a Silent Hillnek, már ami a gondolati síkot illeti, plusz annak összetettségét. Tudom-tudom, sokkal többet is ki lehetett volna ebből hozni, de nem a történetiségében van szakadás a cselekmény- és fantáziaszálon, hanem a kivitelezésben; szegényes büdzsé, előfordul.
Nem tudom nem imádni a lét komplexitását, ami egyrészt materializálódik a tárgyi világba, másfelől pedig megmarad asztrálsíkon, ha úgy tetszik – mert az álmok is vannak valahol, agyunk szinapszistengerében, vagy valahol másutt, már igazán nem számít. Mondjuk ezt n+1-edik dimenziónak, úgy is jó.
Én meghajlok az alkotók előtt, egy viszonylag egyszerű tematikát feszítettek szét, hogy a hasadásba bukva teljesen berántsanak egy olyan világba, ami nap mint nap körbevesz bennünket; álom és félelem.
Na, és, ha vajon ugrom… akkor felébredek, vagy meghalok?
Hát, komolyan, a xaros Mártírok után ez maga volt nekem a mennyország. :P
Bár az eleje elég kis gagyinak tűnik, sőt… de én fel voltam készülve! Eleve gépezéshez kapcsoltam be. Azt nem mondom, hogy idővel annyira lekötött, hogy abbahagytam miatta a gépezést, de azért figyelgettem és a vége fele kezdett is végre valami összeállni. Úgyhogy nem rossz ez, vannak benne gondolkodós dolgok, undi dolgok, olyan dolgok, amiktől én (is) félek IRL… o_o"
Basszus a mellkason ülős hapi meg beugrott, honnan volt talán ismerős! =D Már a Borgmanban is rémlett valami, de most eszembe jutott! Kapanyányi Monyók! XD Nem? :D Bár az kajált az emberek hasán… viszont a Fehérlófiában is volt csonkítás is… na mindegy, nem tudom, lehet semmi közük egymáshoz. De lehet közös a gyökerük…
A lényeg, hogy ez inkább gondolkodós, mint horror, de annak legalább nem rossz.