Későnérők (2014) 69% 157★

Lassú film, olyan lebegős. Jó színészi gárda, egyszerű, de remek párbeszédek, klisés véggel. Bárcsak ilyen könnyű lenne nem lebegni.

Amennyire vártam, akkorát csalódtam. Tele van olyan szálakkal is, amiktől csak felmegy a vérnyomásom. Ráadásul a film végén sikerül még két igazán nagyot is rántani az egészen… Kár érte.
Bevallom, identitásválságban szenvedtem a film közben, de az elején mindenképpen. Egyik táborral sem tudtam azonosulni. Sem a félgyerekes oldallal, sem a „bölcs” felnőttel (?). Mi több: a kamasszal sem. Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor ennek a filmnek egyetlen szerethető és értékelhető figurája van, és az Craig. Ő képviselte azt, ahová igazából magamat is besorolnám. (hozzávetőlegesen :D) Értelmes, felnőtt ember, aki eközben nem vesztette el a humorát sem, mi több, benne van a csínyekben is, persze csak az érdemi határokon belül. Mindenki más magáról túl sokat, vagy már-már irritálóan keveset képzelő szereplő, ami ekkora töménységben már engem is kihoz a béketűrésből.
Megan karaktere némi hőbörgés mellett aláírom, szerethető. Azt, hogy nem találja a helyét, megértem és átérzem, még ha nem is pontosan ugyanazt tartjuk úgymond… válságnak.
A többiek… Megan „barátnői”. Ezek barátnők? Akkor milyenek a többiek?… A film elején sikerül „belopniuk magukat a szívembe” a leánybúcsús jelenettel. Amiről, mint műfajról, szintén megvan a keresetlen véleményem, úgyhogy ezt nem is fejteném ki. Szerény véleményem szerint a maguk módján éppen olyan szánalmasak, ha nem szánalmasabbak, mint főszereplőnk. Arról nem is szólva, hogy buddha nem egy személy, hanem csak egy szimpla titulus, ugye…
A vőlegény. Jaj, nem bántásból, de olyan naiv és nyomi szegénykém. Ha jól bogoztam ki a szálakból, ő volt a gimi másodikban felszedett csávó?… Hát, akkor már épp ideje volt spoiler, pláne, hogy szerencsétlen ennyi év után ennyire nem ismeri a nőjét. Az ilyennek már csak elvből is azonnal nemet kéne mondani. (Egyébként meg, ha már itt tartunk, hasonló a „barinőknek” is felróható. Nem ismerik egymást, vagy legalábbis nem mindenkit egyformán a bagázsból. Ami elég baj.)
Annika. Nem tudom… Próbáltam elképzelni, mennyire hiteles kamaszfigura. Elbizonytalanodtam. A személyiségének logikai felépítésével tudnék vitatkozni, azt hiszem. Bár ez sem lenne készpénz, mert nekem az átlagkamaszság a mai napig egy érthetetlen rejtély, én csak arról tudok nyilatkozni, hogy mi volt és mi lett bizonyos emberekből, de ezek az ominózus életszakaszbeli érzelmi és stílusbeli gyorsváltások nekem kínaiak.
Mit akartam még írni?… Ja igen, a teknős. :D Őt szerettem. Már csak azért is, mert egy ugyanekkora ékszerteknőssel én is jóban voltam / vagyok, tudom, mit jelent egy légtérben létezni velük, és annyira imádnivalóak… :D
Így a végére tartogattam a két dolgot, amin sikerült nagyon kiakadnom: 1) spoiler 2) spoiler És persze a személy erre várt már x éve biztos, mert egy latin macsó annyira nyúl, hogy spoiler. Ez is baromi életszagú. -.-"

A filmben az egyedüli, amit nagyon tudtam értékelni, az az spoiler. Igaz, tulajdonképpen emiatt is néztem meg, szóval… Ja. :D

Nagyon, de nagyon lassan indult be a film. De utána egyre jobb lett, bár a szereplők kicsit idegesítőek voltak. De amúgy jó volt, a színészek is tűrhetőek voltak.

Nagyon nyögvenyelősen indult, de a végére már egész rendes film lett belőle.
Kis könnyed, ne akarj tőle többet darab, kellemesen felold, mint egy pohár pezsgő.

Nem volt rossz film. Sőt! Örülök, egy ilyen filmnek amiben azt boncolgatják, van amikor nem tudunk még felnőni. Itt vagyok 24 évesen és még én sem találtam meg a saját utam. Nem tudom mihez akarok kezdeni az életben. Csak sodródok az árral, úgyhogy átéreztem Megan szerepét.

Nekünk is ilyen ikeás párnahuzatunk van! :)

Tetszett amúgy, bár jobban örültem volna, ha a szerelmi szál kicsit jobban ki van fejtve. Olyan sok (és sokféle) kapcsolatot be akart mutatni, hogy végül mindegyik kicsit kevés lett.

(Ja, és igen, kiszámítható, de az miért lenne baj? :) )

Másodjára jobb :)

Enyhén szólva is kiszámítható volt, de nekem tetszett:)
Chlöe Grace Moretzt egyre jobban kedvelem:)

Keira Knightley nekem olyan semleges. A karaktere elég nagy idióta volt,nem volt szimpi
Sam Rockwell viszont nekem nem tud kilépni a szemétláda szerepből. Eleve a feje olyan, de a Halálsoron óta nekem ő egy szemét. És nem tudok elvonatkoztatni ,hiába volt itt vicceske. És Vasemberben Hammerként is igazán jó volt a kis szemétnek, és még a Charlie angyalaiban is az volt. Nekem ő csak is köcsög marad… sajnos.
De amúgy tetszett a film:) Bár nem a moziban nézős fajta,hanem a közben kitakarítom a házat típusú film:P

Sajnos elég kiszámítható a sztori, de egy nyári csajos filmnek azért elmegy. :) Főleg, hogy mostanában úgy érzem, egy cipőben járok Meggel. Nem is olyan jó a felnőttek élete… #De legalább vehetünk bort a boltban#

Keira az elején nagyon idegesítő volt de közepe felé már elkezdtem megkedvelni. Igaz a film eleje nem is volt olyan jó, de ahogy közeledett a vége egyre jobb lett.

Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen film meghaladja az értelmi képességeimet, de én ezt… nem értettem. Nem a cselekményt, mert az olyan tipikus bugyuta amerikai volt, ahol adott egy csaj, aki azt sem tudja mit akar, de a lényeg, hogy szerelmes, aztán mégse, de mégis, de másba, de mégsem, vagy inkább igen és és és…
Egyébként majdnem tetszett, annak ellenére, hogy senkivel se tudtam azonosulni a filmben, lévén, hogy nem vagyok se alkoholista, se könnyűvérű, se egy flegma csak úgy sz.rok bele a világba típus. Pardon, ha ezzel valakit megsértettem. Tudniillik nem én vagyok a célközönség. De amiért tetszett volna, az a vége. Simán megszavaztam neki a 7 csillagot és elismerően csettintettem, hogy na, erre nem számítottam. De aztán gyorsan csavarintottak rajta egy tök logikátlant és onnantól néztem, mint borjú az új kapura, hogy ez most mi a franc volt. És akkor ezzel mi a mondanivaló? Mert én azt a párbeszédet se tudtam értelmezni, ami a reptéren zajlott.
De mint mondtam: meghaladta az értelmi képességemet. Rohadt jó indulattal 6 csillag. Aztán hátha egyszer felnövök (vagy khm visszafejlődök), hogy megértsem.