Képeslapok a szakadékból (1990) 73% 43★

A csillagokat nem a film élvezeti értékének szánom, mert a téma egyszerűen nem engedi, hogy jól érezze magát az ember film közben, hanem a színészeknek jár, akik az alakításaikkal elérték, hogy vacak hangulatom legyen.
MacLaine és Streep párbeszédei, a közös jeleneteik annyira valósak voltak, hogy nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy az írónak/rendezőnek/forgatókönyvírónak/akárkinek a stábból, aki kitalálta őket, ez valahonnan ne a saját életéből keveredett volna ide. Ilyet nem lehet légből kapni és kitalálni. A vége stáblistán a gyanúm be is igazolódott. A történet Carrie Fisher azonos című életrajzi regényéből született, ami Fisher és édesanyja Debbie Reynolds kapcsolatát mutatja be.
Kettejük kapcsolata egyszerre tragikus és szép, a film pedig félig dráma, félig vígjáték. Jól mozog a határon, nem esik át egyik oldalra sem, és ez valószínűleg köszönhető annak is, hogy Fisher írta a film forgatókönyvét is. spoiler
Nem tökéletes vagy sokszor újranézős, de kétségtelenül értékes alkotás.

Kb. felváltva pofoztam volna fel a két nőt a filmben. spoiler
Tökéletes képet kaptunk arról, mennyire el lehet cseszni valaki életét, ha alkalmatlanok vagyunk a szülő szerepre. A színészi alakítások példaértékűek voltak, de az ilyen témájú filmek rendesen ki tudnak akasztani, így nem sok percét tudtam élvezni.
(Díjaztam volna, ha Dreyfuss nem csak három rövid jelenetben bukkan fel. Mostanában csak olyan filmjébe sikerül botlanom, ahol hangyafaroknyi szerepe van…)

Nos, elég szívás egy erős személyiségű anya árnyékában felnőni és főleg kilépni onnan… Felnőtté válás nehezített körülmények között, ami elöl lehet menekülni mindenféle segédeszközökkel… kinek a pia, kinek a drog… de legalább Suzanne-nak sikerült, nem úgy, mint az anyjának…
A film érdekessége (legalábbis számomra), hogy Leila hercegnő írt egy önéletrajzi ihletésű művet, amiből forgatókönyvet is írt, én meg most jól megnéztem… Meryl és Shirley nagyon jók… a többiek meg csak vannak.

Erős hozott anyagból tökéletes főszereplőkkel így kell egy keserédes, de mégis szórakoztató filmet csinálni. Carrie Fisher eredetije már fel is került a molyos várólistámra. A forgatókönyv nagyon jó lett, tele fájdalmasan őszinte jelenetekkel, amiket bizonyára az élet inspirált. A két főszereplő remekül egészíti ki egymást, mindketten remek alakítást nyújtanak. Plusz egy csillag pedig jár azért, hogy Merylt ismét énekelni hallottam.

Ezer éve ott volt a várólistán, szerintem egy bekattant időszakomban rakhattam oda, amikor futószalagon néztem a Meryl-es filmeket.
Abszolút nem voltam elájulva a filmtől. A sztori elég uncsi volt, gondolom az érzelmekre akartak fókuszálni, de belőlem egyet se tudott kiváltani. Az egyetlen plusz pont az Meryl énekhangja, nagyon szeretem.