Vakító fények: Főszerepben Carrie Fisher és Debbie Reynolds (2016) 94% 17★

Nagyon őszinte képsorok két nem mindennapi nőről. Az első percétől az utolsóig imádtam, még akkor is ha kettejük kapcsolatát néha túlzónak találtam, mégis lenyűgözött a kettejük közti dinamika. Rengeteg minden el lett mondva, esett szó hiányról, szeretetről, függésről, mégis engem azok a pillanatok hatottak meg leginkább, ahol nem kellett, nem lehetett mit mondani. Carrie Fisher egy csoda volt, ritkán találkozni ilyen egyéniséggel, ennyi humorral és öniróniával. A halálával a világ egy sokkal szegényebb hely lett, és emiatt csillapíthatatlanul szomorú vagyok.

Szerettem ezt a két nőt, de nem igazán tudtam az életükről semmit egészen addig, míg tavaly nem láttam a Képeslapok a szakadékbólt.
Azóta viszont kíváncsi vagyok rájuk úgy is, mint emberre a művész mögött.
Ez egy nagyon jó dokumentumfilm kettejük kapcsolatáról. A legtöbb dokumentumfilm „hivatalos”, ezerszer látott felvételeket ismételget, miközben a művész és barátai stúdiókörülmények közt válaszolnak előre megbeszélt kérdésekre.
Itt viszont a család archív felvételei váltakoznak Carrie és Debbie mindennapjaival, amit szinte csak asszisztált a kamera, de nem változtatott rajta. Nem mindennapi élmény volt.
És most szeretném újranézni a Képeslapokat, mert azt hiszem sokkal többet látnék belőle, mint elsőre. Most a dokumentumfilm közben például Debbie gesztusaiban annyiszor láttam MacLaine-t…
Aki ismerte őket, mint művészeket, azoknak mindenképpen ajánlom, ritka kevés ilyen film van, ahol ennyire engedik láttatni az embert a nehézségeikkel, küzdelmeikkel, hibáikkal együtt is a csillogás mögött.

Két rendkívüli ember életéről szól, illetve a kettejük kapcsolatáról. Nem minden aspektust mutat be, néha viszont nagyon részletes volt. Érdekes volt látni őket magánemberként, és megható volt kettejük egymásrautaltsága is.

Tökéletes volt.
Mindent megmutatott ez a film Carrie és Debbie kapcsolatáról, azt, hogy milyen közel is álltak ők egymáshoz. Igaz, hogy mióta megnéztem, nem bírtam abbahagyni a bőgést, de megérte.
Még biztosan meg fogom nézni párszor.

Azt hittem nem fogok sírni… :(

Igényesen, szívvel-lélekkel elkészített film. Nagyon tetszett, hogy sok archív felvételt beleraktak, és, hogy körbevezettek Carrie és Debbie otthonában. Tetszettek a beszélgetések velük, voltak érdekes gondolatok a filmben.
Néhány dolgot azért hiányoltam, volt bőven craft még két színésznő életében, vannak témák amiket egyszerűen meg sem említettek (Na majd a „A hercegnő naplója” biztosan kiderül még egy két dolog).

btw: Csak én gondolom, hogy komoly gondok lehetnek a kóla fogyasztással? Az egész filmben rengeteg Coca Cola volt, de senki sem tette szóvá, én azért kíváncsi lennék, hogy mennyi ott a napi adag.