Vágyivászat (2010) 89% 19★

Fisher egy annyira bizarr sztorival kezd, hogy először majdnem kikapcsoltam. spoiler Ugyan nagyon érdekelt volna, hogy mégis miért történt minden úgy, ahogy az életében, de így nagy hirtelenjében nem igazán tudtam hova tenni a stílusát.
Aztán szólt, hogy ezt a témát letudta, jöjjön az élet, az ő élete, a családja, a múlt. És innentől kezdve már ott ültem a közönség sorai közt.
Nem követtem nyomon az életútját a Star Wars után, nem igazán tudtam róla semmit. a [[Vakító fények: Főszerepben Carrie Fisher és Debbie Reynolds (2017) | Vakító fényeket]] egy éve láttam, a Képeslapokat kettő. Nagyjából ennyi, leszámítva egy-két kósza hírt az évek során, amivel nem igazán foglalkoztam. A „sztárhírek” (magánéleten csámcsogás) sosem kötöttek le.
Így viszont, hogy nem a bulvársajtó, hanem ő mesél, már figyelni akartam.
Carrie pedig mindent elmond. Nem kímél és nem szégyell senkit és semmit. A dolgok megtörténtek. Elmúltak. Ez van. Szókimondó. Nem kertel, nem palástol. Próbálja humorra venni. Másként talán nem is lehet. Cinikus, önironikus, kritikus. De őszinte. Kíméletlenül. Magával és mással is. Emberi.
Habár előadásként utazott vele, de azt gondolom ez volt az ő önterápiája.
És most újra kéne néznem a Képeslapokat, mert amikor láttam, csak a vége stáblistából tudtam meg, hogy Fisherről és Debbie-ről szólt.

Egy-két bizarr és szerintem nagyon nem vicces megszólaláson kívül nagyon élveztem. Érdekes és rendkívül nyomasztó, elvárásokkal teli élete volt.